Vándor
Vándor Cserkészd be, vad szívemet vándor, Mi elvadult már, az élet fájdalmától. Jöjj, szeress, de előbb szelídíts meg, Lelkem, szívem,vadhoz hasonló lett. Mi lesz a mából s mikor van mámor, Vadóc lelkem megnyitom, tán mától. Lehet hogy belebukok, de esélyt adok, Ha jő egy vándor és szerelmet kapok. Próbáld lelkem érinteni, had érezzem, A szívem túl hideg, már ne vérezzen! Kénköves láva, tűz, mit éreznem kell, Fájó, vad lelkemet, ne veszejtsem el! Nem születtem vadnak, azzá tett az élet, Szilaj vadság, gyűlölet vett körül, téged! Nem bírod már, szeretet nélkül elmúlsz, Nem talál rám a vándor, lehet kinyúlsz! De ha jő a vándor, szilaj erő, jég szíved, Nem enged fel mégsem. hiába is hitted! Vad lettél hiába minden, elmegy a vándor, Tajtékzol nem nyughatsz, szeretetre vágyol! Vissza jön ez a vándor és újra próbálkozik, Egyszer és többször, már érted vágyakozik. Te pedig akarod is, nem is levetni vadságo