Vándor
Vándor
Cserkészd be, vad
szívemet vándor,
Mi elvadult már, az
élet fájdalmától.
Jöjj, szeress, de
előbb szelídíts meg,
Lelkem,
szívem,vadhoz hasonló lett.
Mi lesz a mából s
mikor van mámor,
Vadóc lelkem
megnyitom, tán mától.
Lehet hogy
belebukok, de esélyt adok,
Ha jő egy vándor
és szerelmet kapok.
Próbáld lelkem
érinteni, had érezzem,
A szívem túl
hideg, már ne vérezzen!
Kénköves láva,
tűz, mit éreznem kell,
Fájó, vad
lelkemet, ne veszejtsem el!
Nem születtem
vadnak, azzá tett az élet,
Szilaj vadság,
gyűlölet vett körül, téged!
Nem bírod már,
szeretet nélkül elmúlsz,
Nem talál rám a
vándor, lehet kinyúlsz!
De ha jő a vándor,
szilaj erő, jég szíved,
Nem enged fel
mégsem. hiába is hitted!
Vad lettél hiába
minden, elmegy a vándor,
Tajtékzol nem
nyughatsz, szeretetre vágyol!
Vissza jön ez a
vándor és újra próbálkozik,
Egyszer és
többször, már érted vágyakozik.
Te pedig akarod is,
nem is levetni vadságod,
De a szeretet
hatalom és levetteti rabságod!
Győzött a vándor?
Nem, csak ez a szerelem,
Adott és fogadva
lett, a tiszta szívű érzelem.
Nincs már a
szívemben, lelkemben félelem,
Vadság tovaszállt,
mert a szerelem rejtelem!
Budapest. 2020. 07.
25.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az időt
amit a versemre szántál!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése