Lovacskák
Lovacskák Szilajul vágtat egy lovas csorda, Egyenesen lovagolnak le a tóra. Szél lobogtatja a csodás sörényük, Megtorpannak ha mennek feléjük. Van köztük fehér, fekete és tarka, Sok sok gyönyörű szép lovacska. Szabadnak születtek és vadlovak, Amit ember meg nem lovagolhat! Ahogy vágtat a ménes, föld remeg, Néha meg állnak egy egy hentereg. A ménes mellett csikók szaladgálnak, Kancáknak büszkesége és a nyájnak! A vezetőjük egy csodás fekete mén, Aki vezeti őket az erdő végtelenjén. Kicsiket soha nem hagyják el s védik, Ha veszély közeledik azt ők megérzik. Csodálatos lények, mind összetartóak, Család centrikusak, hűségesek a lovak! Legszebb állatfaj ami a földön létezik, Nem hiába emberek is nagyon szeretik. Aki lovakat tart, és a szívét elrabolták, Az ő életét mindenben megváltoztatják. Ló egy nagyon nemes állat, tisztelni kell, Tudnak azonosulni minden érintéseddel. Ha ideges csak lágyan megsimogatod őt, Te jel