Kínzó szerelem!
Kínzó szerelem! Ohh uram mit vétettem , Hova tettem a szemem? Bántott szóval és tettleg, Épp nem vert agyon még! Szerettem , de rettegtem, Ha lesz haragja ellenem! Kívántam és gyűlöltem, Magam érte büntettem! Fájt a szívem és a lelkem, Bántott is minden képen! Mégis akartam érintsen, Mikor tudtam fáj nekem! Gyötrelem volt az életem, Úgy éreztem ő végzetem, Mégis fájt mikor elhagyott, Irt levelet is mit itt hagyott! Leírta benne, bocsássak meg, Tudja mennyire bántott meg, Inkább elmegy majd vezekelni, Idővel talán megbocsájtok neki! Az idő telt , nem jött többé soha, A bánat őt is végleg felmorzsolta, Szeretett a maga módján, de bántott, Mert szeretteinkkel vívjuk a harcot! Pedig ha elmondta volna, akkor még, Talán meg bocsájtottam volna rég ! Így most vissza gondolva, tudatlanul, Jobb is ez, hogy nem másként alakult! Budapest . Augusztus 14 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm az idő