Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Doboznyi szeretet Hamarosan beköszönt a Karácsony , töprengsz némán , Egyszem fiad van , nem tudsz adni neki , nézel árván ! Apja faképnél hagyott benneteket egy napos reggelen , Óhh uram mit vétettem hogy ez ne fájjon ne így legyen ! Miközben második osztályos gyereked is azon agyal , Mit adjon neked a karácsonyra , pusmog a kislánnyal , Kis barátnőd , igazán csak Ő van neked , nincs barátod , Együtt tanultok , mászkáltok és egymással játszottok ! A kislány kitalált valamit , de neked úgy sem árulja el , Hiába is faggatod , gyorsan mondta neki mennie kell ! Eltellik aztán az idő hamar , itt van kertek alatt az ünnep , Nagyon szomorúan vagytok otthon , mert közeledik a nap ! Az anya annyi pénzt összerakott hogy egy kis fát vegyen , De sajnos már arra nincs hogy alá is valamit neked tegyen ! Mikor nem vagy otthon csak halkan sirdogál , és tépi szivét , Szégyenli hogy így van és a fájdom hasítja szét a belsőrészét ! Sajnál

A Sas madár Egy sas madár szárnyal a fellegekben , Éles szemével kutatva zsákmány után Türelemmel várva , hogy jöjjön a préda Melynek sorsa megpecsételődőtt mára Éles szemével fürkészi be a nagy határt , Ide oda pillantgatva várja a zsákmányt , Korgó gyomorral még figyelni is nehéz , De irdatlan éles szeme mindent felmér ! Ahogy kiterjeszti hatalmas szárnyát , Sóvárogva kutatgatja a zsákmányát ! Opp bemérte ! Egy hasas pocoklányt ! Annak a kis pocoknak vége most már ! Csodálatos kék égen , szárnyal ez a sas madár , Kiterjeszti nagy szárnyát , és türelmesen vár ! A pillanat most eljött és nagy ivben alászáll , És hopp már elis csipte a réműlt pocoklányt ! Egy másodperc alatt elroppantotta gerincét , Sebtiben vitte tovább az gerinctörött élelmét , Hatalmas nagy szikla felé vette az utirányt , És lám egy fészek , oda dobta a pocoklányt ! A fészekben tenyérnyi sas fiókák csivitelnek , Á

Katt a videó zenéjére :)    Az űzött vad Az erdő mélyén élt , sokkal jobb életet remélt , De jöttek a gépek , mindennek véget vetettek ! Azelött csapatban jártak legelni , a családdal , De mindenkit megöltek , így egyedűl maradt ! Erdejüket , már már mind kiírtották ,így menekült , Az ami maradt belőle , egy tűzben megsemmisűlt , Kevés amit az ember otthagyott , nem volt értéke , Lám egy tűzben az is oda lett , nem tudni ki tette ! Igy lett belőle űzött vad , már nincs hova mennie , Életében ott éltek és legeltek , már nincs semmije ! Elűzték őket az otthonukból , ki irtották a vadakat , Családját mind megölték , így most maga maradt ! Vadászok naponta járják a leseket , hogy lecsapjanak , Elkapják ezt az egyet aki miattuk egyszál maga maradt ! Űzött vad lett , nincs élete , azt is elakarják venni tőle , Már nem tud menekűlni a ki írtott, felgyújtott erdőbe ! Nem hagytak semmit ahol menedéket találjon magának , Egy egy kis bokor ma

Mindhalálig szeretem … Meglátni és megszeretni , egy pillanat volt , De megtartani a halálunkig és kitartottunk ! Szeretetben élni , és nem vétkezni , tudtunk , Bájaknak , ördögnek lelkünk el nem adtuk ! Végig kisért a szerelem az utolsó útjainkon, Együtt menni a kapuhoz , a végső fájdalom ! De együtt voltunk , eggyé lettünk az életben , Mint égen a csillagok szeretetben és végtelen ! Hol van az a nyár mikor első csókod kaptam ? Nagyon régen messze már , de azóta is érzem ! Régen volt az első ölelésed , de a szívemben , Őrzöm még ! Te is ugye emlékszel édesem ? Az élet nehéz , de nekünk elment oly édesen ! Kezünk nem engedtük el sohasem az életben ! Fáj ma már hogy búcsúznunk kell de idejében , Érzem menni kell , és eltünök a végtelenben ! Gondolj majd néha rám , édes egyetlenem ! Te voltál nekem az életemben a mindenem ! Készülök a hosszú útra , de nem egyedül , Akit imádtam mindhalálig életemben , itt ül ! Né