A rozsdás falevelek…
A rozsdás falevelek… 52 vagyok, vannak céljaim, Csendben járom az útjaim. Úgy lepergett fél életem is, Eljárt az idő én felettem is! Nyugodtabb, bölcsebb lettem, Nem fáj már, mit nem tettem. Erdőben csak csendre vágyom, Nyugodt boldog élet az álmom! Hallom a susogó faleveleket, Halkan csendben leperegnek, Sok színűek, rozsdás falevelek, Ősz van eljárt az idő felettetek. Színes világot szeretem és élem, Szeretettel istenemtől a jót kérem, Mit kapok nem rest, megköszönöm, Hálámmal fejezve ki megbecsülöm! Halkan járok ma a rozsdás faleveleken, Kitárom szívem, lelkem a végtelenben, Hallgatom az őszi erdő halk zizegését, Boldogan érzem istenem hű jelenlétét! Szeretem az őszt még ha szomorkás is, Így szeretem, nekem tetszik legalábbis. Nem csak fehér, fekete, zöld vagy sárga, Legszebb évszak, mert sokszínű a világa! A rozsdás falevelek, hajolnak talpam alatt, Néha párat felkap az őszi szél, hűs fuvallat. Lass