A rozsdás falevelek…
A rozsdás falevelek…
52 vagyok, vannak
céljaim,
Csendben járom az
útjaim.
Úgy lepergett fél
életem is,
Eljárt az idő én
felettem is!
Nyugodtabb, bölcsebb
lettem,
Nem fáj már, mit
nem tettem.
Erdőben csak
csendre vágyom,
Nyugodt boldog élet
az álmom!
Hallom a susogó
faleveleket,
Halkan csendben
leperegnek,
Sok színűek,
rozsdás falevelek,
Ősz van eljárt az
idő felettetek.
Színes világot
szeretem és élem,
Szeretettel
istenemtől a jót kérem,
Mit kapok nem rest,
megköszönöm,
Hálámmal fejezve
ki megbecsülöm!
Halkan járok ma a
rozsdás faleveleken,
Kitárom szívem,
lelkem a végtelenben,
Hallgatom az őszi
erdő halk zizegését,
Boldogan érzem
istenem hű jelenlétét!
Szeretem az őszt
még ha szomorkás is,
Így szeretem, nekem
tetszik legalábbis.
Nem csak fehér,
fekete, zöld vagy sárga,
Legszebb évszak,
mert sokszínű a világa!
A rozsdás
falevelek, hajolnak talpam alatt,
Néha párat felkap
az őszi szél, hűs fuvallat.
Lassan zizzenve
szállnak az ágakról lefele,
Eljutott hozzám is
az őszi évszak üzenete!
Pihenj meg csendes
hajlékomban , szóltak,
Ágyat vetünk ide
érkező télnek és a hónak!
Pihenni térnek a
rozsdás falevelek is immár,
Menj pihenj,
tavasszal az erdő újra hazavár!
Budapest . 2019. 10.
23.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése