Csillag M. Gyöngyi verses oldala

A Füstifecske pár Gondolataimban a fákra szállok, Szárnyalok gyógyulóban vagyok! Ágról ágra szállok én így szabadon, Minden éjjel szólít engem a vadon! A vadász megsebesítette a szárnyam, Hogy újra repülhessek nagy vágyam! Gondos kezek ápolták beteg testemet, Igenis vannak még nagyon jó emberek! Etetéskor félve nyitják néha a kalitkámat, Azt hiszik hogy veszem majd a sátorfámat! Dehogy mennék hát hova, beteg szárnnyal? Itt szeretnek és küzdök mégis a magánnyal! Hiányzik nekem egy szépséges tojópárom, Ha rálelek én boldog leszek majd e világon! A többiek elmentek délre elhagytak engemet, Remélem lesz majd itt madárka ki meg szeret! Így elmélkedett a füstifecske sebes szárnnyal, Mire eljött a hajnal készen volt egy madárdal! Búsan énekelte hogy magányos szegénylegény, Felhőkön szárnyalt hangjával a hősköltemény! Egyszer csak jött egy kis füstifecske tojómadár, Oh istenem gondolta a legény, leszünk álompár

Mindenem lettél... Úgy jöttél, mint egy tornádó, Sose hittem, szívem lakható! De belaktad s boldoggá tetted, Csodás az élet, édes melletted. Mindenem lettél s rád vágytam, Érted az egész világot bejártam. Rólad szól az élet, a végzetem, Nélküled én már nem létezem! Szemeidben látom, te is így érzed, Örökre veled maradok ha ezt kéred. Csak jöjj és szeress nem kell félned, Ezután megteszek én mindent érted! Nappal legeltetem csak szemeim rajtad, Éjjel paplan alatt szeretlek csak akarjad. Mindenem lettél, el nem engedlek soha, Már rabjául ejtett a szép arcod mosolya! Szemedben csillogás, tudom rólam szól, Megleltelek téged, de érzem így van jól! A távolság édes nem lehet soha akadály, Mert szívem a szívednek, hű lakosztály! Mindenem lettél ebben a zord világban, Társra találhattunk egészen egymásban! Nem ígérek semmit hiszen furcsa az élet, Bármit hoz is, neked adom én a hűséget! Fogd a kezem éde