Te már odaát vagy…
Te már odaát vagy… Tudom már odaát vagy, Szívem lassan megfagy. Talán hallod a sóhajom, Te vagy minden álmom. Nem feledlek míg élek, Talán mindig remélek. Te is még gondolsz rám, Az égnek egyik csillagán? Úgy szeretnék veled lenni, Tejúton a csillagokra menni! Ahol Te is ott leszel velem, Majd örökké fogod a kezem. Mikor éjjel behunyom szemem, Arcodat oly tisztán látni vélem. Mosolyod elkísér egész hajnalig, De ő könyörtelen és arcod eltűnik. Szívem ilyenkor belül sír és zokog, Miért vetted el tőlem isten a napot? Rám már nem úgy süt mint előtte, Hisz a szerelmemet a halál elvitte! Nem találom helyem ebben a világban, Mert minden álmunk ott van a sírjában! Elvitte magával, én többé nem álmodom, Mély a szívemben, lelkemben a fájdalom! Te már odaát vagy és neked nem fáj semmi, Nekem a szívem szakad, nélküled kell élni! Álmaim sincsenek már, elvitted oly messzire, Szenved e szív nagyon, nem is akár mennyire! Gond