Te már odaát vagy…
Te már odaát vagy…
Tudom már odaát
vagy,
Szívem lassan
megfagy.
Talán hallod a
sóhajom,
Te vagy minden
álmom.
Nem feledlek míg
élek,
Talán mindig
remélek.
Te is még gondolsz
rám,
Az égnek egyik
csillagán?
Úgy szeretnék
veled lenni,
Tejúton a
csillagokra menni!
Ahol Te is ott
leszel velem,
Majd örökké fogod
a kezem.
Mikor éjjel
behunyom szemem,
Arcodat oly tisztán
látni vélem.
Mosolyod elkísér
egész hajnalig,
De ő könyörtelen
és arcod eltűnik.
Miért vetted el
tőlem isten a napot?
Rám már nem úgy
süt mint előtte,
Hisz a szerelmemet a
halál elvitte!
Nem találom helyem
ebben a világban,
Mert minden álmunk
ott van a sírjában!
Elvitte magával, én
többé nem álmodom,
Mély a szívemben,
lelkemben a fájdalom!
Te már odaát vagy
és neked nem fáj semmi,
Nekem a szívem
szakad, nélküled kell élni!
Álmaim sincsenek
már, elvitted oly messzire,
Szenved e szív
nagyon, nem is akár mennyire!
Gondolj néha rám
és ha feljönnek a csillagok,
Ég alatt leszek én,
várlak tudd hogy itt vagyok!
Küld majd egy
aprócska kis jelet, egy üzenetet,
Várom az időt hogy
jöjjön, én is mikor mehetek!
Budapest. 2019. 12.
16.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése