Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Egy arctalan senki! Ha padlón vagy, annál lejjebb már nincsen, Sok arctalan próbál még lejjebb tolni innen, De nem vállalják fel kik és miért ellenségeid, Hisz nem bántottál életedben sem soha senkit! De ezek az arc nélküliek próbálnak épp neked, Keresztbe tenni még üresebb legyen a zsebed, Mikor megmagyarázzák neked túl hülye vagy, Aha segítségül hívod akkor meg cserbenhagy! Arc nélkülieknek! Tudnak szeretni? Érzésük? Szarban vagy, azon van akkor is széttépjük, Nah ilyen egy arc nélküli akinek neve Senki, Érzés nincs benne, nem is volt egy cseppnyi! Ezt a fajta kétlábút kerüld el ha teheted még, Megkeseríti, lehetetlenné teszi mások életét, Próbál rajtuk keresztül gázolni,felkapaszkodni, Tisztában van vele csak nem is meri bevallani! Az se tántorítja vissza hogy bajban vagy, De soha segítséget ő tőle nem is várhatsz, Inkább beléd törli lábát, ott hagyva mocskát, Te meg tűrj, nyelj érezd az ördögnek poklát! Nem érdekli a le

A csábító Látom csak kacérkodik velem, Pedig én őt őszintén szeretem, Mit tegyek , hogyan szeressem, Komolyan vegye a szerelmem!? Minden porcikáját imádom neki, Mégis másik férfi kell aki trendi! Én már nem vagyok elég jó neki, Más férfi kegyeit óhajtja elnyerni! Flörtöl velem, ez már nem szerelem, Érzem, csak nagyon sajog a szívem! Látom én hamis most már a mosolya, Talán azt hiszi szívemet is birtokolja? Nem és nem! Szűnj meg fájó szerelem! Érzéseim gyötört szívemből is kivetem! Oh uram mily átokkal sújtottál engem, Uram a szerelem el vakította a szemem! Már látok és látom, miért tetted velem? Nekem is van szívem, van érző lelkem! Téged az boldogít, ha szenvedést látod? Szépségeddel bolondítod meg a világot? Oh uram, küldj rám ezer csúnya átkot, Hol van a szemem, ki adta a vakságot? Most már látom, de már túl késő nekem, Már belestem a csapdájába szerelmesen! Budapest . 2019 . szeptember . 08 .

Repíts el ! Úgy szerettelek mielőtt elmentél, Szeretve kérlek téged én, repíts el! Nélküled nem élet az élet már nem, Nem maradt utánad más emlékem! Csillag lettél, én soha nem feledlek, Amíg érzek el nem múló szerelmet, Még most is úgy gondolok rád édes, Mintha velem élnél,csillag és fényes! Elrabolt tőlem az élet, egyet kérek, Gyere haljunk együtt repíts el lélek, De egyedül nekem ez nem jó élet, Nem akarok én már élni nélküled! Még most is kínoz a testem, akarlak, Vágyom az ölelésedre, visszakaplak? De nem felelsz már soha többé nekem, Repíts el, nélküled az életem gyötrelem! Budapest . 2019 . szeptember 08 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

Vajon hol vagy ? Nem látlak, vajon hol vagy? Nem érzem a gondolataidat! Magamra hagytál elmentél, A szívembe költözött a tél! Vajon hol vagy? Nem is hallak, Fülembe súgott szép szavaidat, El kell felednem örökre téged, Mert hiába is ha tőlem kérted! Nem tudlak sohasem elfeledni, Kit fogok ezután majd szeretni? Gyötör egy fájó gondolat mégis, Régen mondtad, szeretlek én is! Hazudtál nekem ezt nem feledem, Szívemet is sajnálom ezt tehetem, Végtelen fájdalom lakozik bennem, Még sem tudom neked mit vétettem! Vajon hol vagy? Merre felé járhatsz? Mit fogsz még adni a fájó világnak? Csapongó vagy, nem szerettél senkit, Kis idő múlva elhagysz te mindenkit! Veled bűn az élet , mégis szerettelek, Ma néha emlékezem, soha se feledlek, Bár tudom szívtipró vagy, de hiányzol, Ha kérnéd, elmennék veled a világból! Kalitkába zárt madár lettem szerelmesen, Fogja lettem a szemednek a nevetésednek! Szabadulnék már én, de rég nem is tu

Kamasz szerelem Az ablakon guruló esőcseppek , Melyek eltüntetik a könnyeimet, Ne lássa senki a gyengeségemet, Lassan dolgozom fel emlékeimet! Talán egyszer majd én is felnevetek, Ez nem mérgezi tovább a lelkemet! Tudom, bánatom nem veheti át senki, De mégis kell tanulnom újra szeretni! Gyerekként ért el ez a fájó szerelem, Tudom már igazán én vagyok éretlen, Hidd el én is tudtam volna adni neked, Igazi szerelmet ha tőlem te is ezt kéred! Azt mondtad gyerek vagyok én hozzád, De tudd meg évekig fogok én várni rád, Lehet hogy felnőttek is tudnak szeretni, Kamasz szerelmet, soha se lehet feledni! Budapest . 2019 . szeptember . 08 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm az idődet hogy olvastál!

Pipacsok közt… Zaklatott a lelkem , Nyugalmat keresem, Elhagyott a kedvesem, Megcsalt, szenvedem! Pipacsok közt járok, Nyugalmat várok, Szeretem a virágot, Boldogságra vágyok! Bennük van minden, A világban nincsen, Szeretet, gyöngédség, Kedvesség, békesség. Zaklatott a szívem, Dolgokra rájöttem, Addig volt neki jó, Újdonság kapható! Könnyedén el dobott, Mint az ócska rongyot, De tudd meg kedvesem, Mégsem én vesztettem! Jönnél te majd hozzám, Akkor már késő komám! Amit adtam nem sajnálom, Amit én kaptam fáj nagyon! De majd egyszer megtudod, Milyen emberek a hazugok! Mert hazudtál , nem szerettél, Kérdeztelek másról beszéltél! Pipacsok közt járok, Csöndben hezitálok, Majd egyszer tudom, Én is megnyugszom! Azért is ég veled kedves, Szemem tőled se nedves, A pipacsok földjén úgy érzem, Tovább kell mennem s élnem! Budapest. 2019 . szeptember . 18 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntar