Kamasz szerelem



Kamasz szerelem


Az ablakon guruló esőcseppek ,
Melyek eltüntetik a könnyeimet,
Ne lássa senki a gyengeségemet,
Lassan dolgozom fel emlékeimet!

Talán egyszer majd én is felnevetek,
Ez nem mérgezi tovább a lelkemet!
Tudom, bánatom nem veheti át senki,
De mégis kell tanulnom újra szeretni!

Gyerekként ért el ez a fájó szerelem,
Tudom már igazán én vagyok éretlen,
Hidd el én is tudtam volna adni neked,
Igazi szerelmet ha tőlem te is ezt kéred!

Azt mondtad gyerek vagyok én hozzád,
De tudd meg évekig fogok én várni rád,
Lehet hogy felnőttek is tudnak szeretni,
Kamasz szerelmet, soha se lehet feledni!

Budapest . 2019 . szeptember . 08 .
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !
Köszönöm az idődet hogy olvastál!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Kép
Vajon miért ? Hogy lehetnek ennyire gonoszak az emberek ? Akármeddig éljek ezt soha nem értem meg ! Hova lett az emberből a jóság és szeretet ? Miért nem lehet szépen élni egymás mellett ? Vajon miért van ennyi gonoszság úton útfélen ? Jót nem tudok adni , legalább nem ártok senkinek ! Kavalkád a fejem ,már nem tudok gondolkodni , Miért van az , hogy a rossztól nem lehet szabadulni ?! Bár merre megy az ember mindig lesz valaki aki utál ! Tégy jót lám, megölik a lelked , mindenfélét kitalál ! Csak hogy ne már jól érezd magad , hosszú évek alatt, Hiába teszed amit a sziv követel , a bosszúság marad ! Háborog a lelkem ! Vajon az ember miért szivtelen ! Föl nem foghatom soha , mi vezeti azt aki csak ilyen ! Sok év tapasztalata , de ezekre a lelkemnek sincs szava ! Bár azt sem értem, akkor ezeknek hol van az hogy haza ! Mikor a haza mindenek felett , de az is elfelejtetett ! Dúl a háború a lelkemben ! Lehet valaki ily lelketlen ? Csalódnom kell azokban akik egykor
További információk

Egy elkésett randevú

Kép
  Egy elkésett randevú Egy ifjú ki nem találja világba helyét, De szíve helyén s nem veszíti el fejét. Tanul és mellette dolgozik, nem rest, Minden tantárgyából gyártja a jelest. Munkájára oda figyel precízen végzi, Sokat kell tanulnia, nehéz a suli érzi. De nem veszti el bizodalmát sohase, Minden nap a fejét fáradtan teszi le. Jött egy nap, megismert egy költőt, Szereti a verseket, rég ő is költött! Nő motiválja és ez nagyon tetszik, A fiú pedig attól tart, mégis veszít! Fél hogy olyan asszonyba szeretett, Aki kora miatt csak barátja lehetett. Nem adja fel, s ír neki tisztelettel, Szavaival kedveskedik szeretettel. A kérdés a fejébe, mi nem hagyja, Ha randevúznak, lesz e vízhangja? Több lesz e a viszony a barátságnál? Vagy meg kell e állnia, egy határnál? Ha megismeri a nőt, tudja e szeretni? És a nő is vajon majd viszont szereti? Felzaklatta ez a dolog rendesen a fiút, De kíváncsian várja majd a randevút! Bizony ez a randevú
További információk

Azt hittem más lesz…

Kép
  Azt hittem más lesz… Mikor már nincsenek szavak, Érzed még ott vannak a falak. Bele ütközöl és nincs tovább, Nem vagy bátor csak gyávább. Felidézed a csodás kezdetet, Most sajnálod már a lelkedet. Nem az én hibám vagy mégis? Nem, de talán hibáztam én is. Mi jöhet még ezután, a vágy, Hogy máskor majd meglásd. De előre soha nem tudhatod, Mik lesznek a nagy buktatók. Mondhatsz olykor már bármit, De kis fénysugár csak elcsábít. De reményt ad és majd elveszi, Az íre a pontot is csak felteszi. Azt hittem más lesz, mint a többi, Lelkedet tiporja, szívedet ledönti. Mikor már észbe kapsz késő van, Mert hitted más lesz majd naivan. Hiába minden bölcs gondolat, Ez még nem oldja a gondodat. Vártál jobb lesz, de nem jött be, Írva vagyon ez, a nagy könyvbe. Ember tervez, az isten ki végez, Hogy mit szeretnél nem kérdez. Amit a könyvébe megír úgy lesz, Ad, de hát ember vagy és vétesz. Talán belátod majd hibáztál te is,
További információk