Kisvárosi vagányok / 3 rész

3.Rész

A szeretet ereje

Előzmény:

Nagy izgalomban mentek be a fiúhoz! Mindjárt mutatták is neki a betűket és mondták neki hogy ÁBC sorrendben mutatják rakja ki biccentésekkel amit mondani szeretne, így tudnának beszélgetni is!

Boldog volt Krisz és elhúzta a száját mosolyra , végre a barátai rájöttek egy jó megoldásra! Látták a többiek hogy Krisznek is tetszik a dolog, így neki álltak a betűket sorban felmutatni. Aztán olvasták ki mit íratott le Krisz az összerakott ÁBC - ből.

- Halálos csend! - ezt a két szót rakták ki a srácok amit Krisz biccentéseivel jelzett, hogy rakják a táblára.

Folytatás:

A srácok össze néztek és egyszerre mondták ki.

- Krisz nem hall semmit !!!

Noel és Brigi kiszaladtak gyorsan egy orvosért. Ezt el kell mondaniuk valakinek és látniuk kell hogy itt mi a probléma! Talán tudnak segíteni Krisz-en.

A fiú kezelő orvosának rögtön telefonáltak mikor Noel mutatta a táblát a nővérnek. Nem sokára jött is az orvos és még egy majd sietve indultak be Kriszhez.

Elé álltak és fölé hajolva mondta az orvos neki …

- Krisztián nem hall semmit sem? - kérdezte a fiút.

Krisz behunyta szemét és tekert egyet a fején ahogy tudta … hogy nem hall semmit.

- Jó de érti amit beszélünk, gondolom szájról le tudja olvasni - folytatta a doki.

A fiú most biccentett egyet.

- Szóval értelmezése az kitűnő, akkor itt valami más a probléma. - fordult a kezelő orvos a másikhoz, aki fül-orr gégész.

- Holnap csinálunk még egy agyi röntgent és egy hallójárat szűrő vizsgálatot. - felelte a fül-orr gégész.

Majd kimentek tanakodva a szobából, de előtte a srácoknak megköszönve hogy egy ügyes manőverrel rájöttek erre a dologra. Majd szólt a nővérnek és vissza mentek a szobába. Majd a srácokhoz fordult.

- Nos mivel kitalálták elég jól ezt a kis játékot. A fiút holnap kivizsgáljuk és amikor csak tudnak bejöhetnek ezek a fiuk látogatási időn kívül is a beteghez. Én engedélyezem! - mondta a nővérnek az orvos és elköszönt a srácoktól!

A srácok pedig öröm ujjongások közepette kirakták a táblára hogy jöhetnek hozzá bármikor. Krisz meg olyan boldog lett még a könnyei is kifolytak és csak mosolygott. Brigi meg szájon csókolta Kriszt örömében. A fiú boldogan csókolta vissza… mióta kórházban volt, most először érezte hogy élni szeretne még, és nem akar meghalni. Reményt adtak neki a barátai és ezt nem felejti el míg él soha. Ők az igaz barátai …. jóban rosszban.

A srácok minden nap bementek Kriszhez Brigivel együtt, amíg a fiú vizsgálatokon volt addig lementek enni és beszélgettek az ápolónőkkel és ápolókkal, orvosokkal egy pár szót . Teljesen megismerték az osztály dolgozóit. Volt mikor besegítettek egy két dolgot a nővéreknek , ők meg hálásan néztek a fiuk után mikor vissza mentek Kriszhez a szobába. 

Pár hét alatt Krisz olyan gyógyuláson ment át, hogy gyógytornász is foglalkoztathatta. Levették a kötéseit és felkészítették a terheléses tornákra.

Krisz úgy érezte újjá született a srácok által! Már nem érezte azt az elesettséget mint amikor megtörtént a balesete és azt sem tudta akkor, hogy fogadja el azt hogy nem tud járni, nem hall nem tud beszélni és egyedül enni sem képes. A srácok és Brigi a szerelme mindent megtettek azért hogy értékes ember számba vegye Krisz saját magát. A fiú szülei pedig hálát éreztek már csak, hogy a fiúk ennyire szívén viselik a gyerekük sorsát. Látták ők is hogy egyre jobban van a fiú és mosolyog a srácokkal és élvezi hogy bent vannak vele a barátai. A nővérek is néha bekukkantottak Kriszhez a kórterembe , és mindig rámosolyogtak a srácokra . Az egész osztály róluk beszélt, hogy milyen rendes fiuk, segítőkészek és a barátjukat nem hagyják magára. A srácok ebből szinte semmit nem fogtak fel , imponált nekik ugyan, hogy kedvesek a kórházi dolgozók velük és ennyi…

Egyszer csak egyik délután nagy jövés – menés, futkosás lett hirtelen a baleseti osztályon , ahol a fiuk is voltak. Most kaptak egy hírt tömeg balesetről … Egy kirándulós busz ami gyerekeket szállította volna a nyári táborba frontálisan ütközött egy nagy tartálykocsival ami folyékony nitrogént szállított. Nem messze volt a helyszín a kórháztól és a srácok , Krisznek leírták hogy most mennek megnézik hátha tudnak segíteni valamiben . Brigi is ment a fiukkal .

A helyszínen ledöbbentő képsorok … A tartálykocsi az oldalán volt fordúlva, a vezető fülke szétszakadva a tartálytól. A söfőrt már kiemelték és várták az orvosi segítséget. A busz rongyolásig összetörve, rémült segítség kiáltások hallatszottak a busz belsejéből és hangos sírás , jajgatások . Több mint 40 gyerek utazott a buszon és 3 felnőtt 2 tanár és egy anyuka is velük volt . A tűzoltók épp oda értek mikor kiértek a srácok is. A balesetiről jött pár ismerős orvos akik futtában szóltak a srácoknak menjenek velük. Mikor oda értek a buszhoz közel látták a buszból kifolyó vért és egyre erősödő hangos jajgatásokat . Mint a horror filmekben ! A tűzoltók rögtön neki álltak levágni a busz hátulját az még nem volt annyira veszélyes, mert az eleje eléggé szikrázott már . Gyorsan hangtalanul dolgoztak, minden perc számított , félő volt hogy kigyullad a busz és ha ez megtörténik akkor a robbanástól semmit nem tehetnek már a bent rekedt iskolásokon. Mindenkit el küldtek a közvetlen közelükből, csak az orvosok és engedéllyel a srácok voltak ott. Amint eltávolították a busz hátulját a srácok, Noel, Joe, Brigi, Tomy, Normen és Stíve nem is kérdeztek semmit de már csúsztak is be egymás után a busz belsejébe. A tűzoltók mire észbe kaptak már hordták is ki a gyerekeket. Egymás után adták ki óvatosan az ott kint maradt Tűzoltóknak. A mentő osztag nagy csodálkozására olyan rendezetten csinálták ezt a kis akciót mintha mindig ezt csinálták volna. Az orvosok és mentősök kezébe hordták ki egyenként a gyerekeket, így már jó helyen voltak a sebesültek. Gyorsan látták el őket, és a mentők többször fordulva hordta be őket a kórházba.

Már vagy 30 gyereket és két felnőttet kihordtak a srácok, mikor nagy durrogás hallatszott elöl a buszban, a tűzoltók bekiabáltak nekik azonnal jöjjenek ki mert fel fog robbanni a busz. De a srácok nem hagyták abba csak hordták ki őket, 8 halott kisgyereket találtak még bent , épp kimászott Noel és Joe ekkor az egyik fiú kereste az anyját, de már olyan füst volt bent hogy alig láttak a srácok . Ekkor Noel vissza fordult és bekúszott újra a buszba. A többiek ordítottak neki jöjjön ki mert mindjárt robban a busz.

Noel mikor bemászott csak egyre hajtogatta…

- Istenem, nem halhatok meg, meg kell keresnem a fiú anyját!! - ebben a pillanatban halk nyöszörgést hallott kicsit a busz elejéből. Majd előre kúszott és szólt a nőhöz

- Kérem beszéljen folyamatosan, merre van mert a füsttől nem látok semmit. - kérte a nőt Noel.

A nő mondta neki elhalkulóan.

- Erre – erre …

Noel ment a hang irányába… és csak csúszott, érezte valami hegyes tárgy feltépte a nadrágját és kiomlott a vér a combján , de nem állt meg csak kúszott előre. Mire a vezető ülés háta mögött megtalálta a nőt. Át karolta és áthúzta a sofőrfülke kis ajtaján keresztül és a betört szélvédőt kezdte rugdosni. Nem lett volna ideje rá kivinni hátul az asszonyt, ezért döntött úgy inkább az elején próbálnak kijutni... Többen észre vették Noelt, és egy nagy feszítő vassal alányúltak a szélvédőnek és egy rántással leszedték a busz elejéről és kiemelték az asszonyt majd Noel-t, és épp kiszedték a fiút is, abban a pillanatban robbant fel a busz. A robbanástól elestek a közelben állók , de nem történt nagyobb baj.

Noel-t ellátták a mentősök de a mély sebe miatt, amit össze kell varrniuk, így bevitték a sebészeti osztályra őt is a mentővel. A srácok aztán elindultak Noel után a kórházba. Mikor kitolták Noel-t a kezelőből srácok rögtön körül fogták .

- Baszki azt hittük most te is odaveszel, ne ijesztgess bennünket jó ? - mondta Normen és vállon veregette Noelt .

- De azért büszke vagyok rád haver :) - mondta Joe is, megölelte a fiút. Majd betolták Krisz melletti kórterembe és rátették az ágyra. Majd elment a betegtologató és helyette egyik nővér ment be.

- Sziasztok ! Azt mondta a Főorvos úr , pár napig nem mehetsz haza Noel. Majd varrat szedés után .

- Úgy is szeretek itt lenni … - és rákacsintott a nővérre. A nővér meg jóízűen felnevetett és rákacsintott Noel re.

- Legalább most pihensz, hisz mindig valamit dolgozol, már mintha a munkahelyedre járnál, úgy vagy itt! - nevetett a nővérke .

- Nővérke átvihetjük azért Kriszhez Noelt ? - kérdezte Joe.

- Persze van a folyosó végén egy pár tolókocsink válasszatok , azzal simán át tolhatjátok Noelt, amúgy büszkék vagyunk rátok fiuk! Köszönjük a gyerekek szülei nevében is a segítségeteket. – mosolygott rájuk a nővér. Majd kiment a kórteremből. A srácok elmentek tolókocsiért és bele segítették Noelt , majd át tolták Krisz szobájába. Ő meg azt se tudta mi történt. A srácok szépen elmesélték neki mi is történt oda kint . Krisz nagyon meglepett arcot vágott, ránézett Noelre és mosolygott csak. Nagyon büszke volt rá, hogy ilyen barátai vannak.

Látták Joe kiment és kisvártatva kitárul az ajtó majd tol be egy kórházi ágyat. A többiek már tudták Noel ágyát tolta be közvetlen Krisz ágya mellé. Tomy felnyalábolta Noelt és át tette az ágyra .

- Na srácok miért kellene két kórteremben lenniük , így egy helyen lesznek és ha gond van Noel tud szólni a nővéreknek.

- Milyen igazad van Joe! - mondta Brigi hálásan Joe -ra.

- Jajj fiuk én annyira de annyira hálásan köszönöm hogy itt vagytok Krisszel … de komolyan annyit köszönhetek nektek.. - áradozott Brigi.

- Ugyan már Brigi hisz tudod mi egyek vagyunk , mint a muskétások … ,, Egy mindenkiért , mindenki egyért ! ”- mondta nevetve Joe és megölelte Brigit.

- Most pedig nyomás mindenki menjen haza és holnap reggel 9 kor a vasúton találkozunk ! - szólt rájuk Joe . Majd mindenki elköszönt Krisztől és Noeltől , akinek otthagyták a betűket és a táblát és elindultak haza . Noel és Krisz egy darabig úgy beszélgettek hogy Noel rakta ki a szavakat. Aztán későre járt már lekapcsolták a központi világítást és a fiuk nyomban el is aludtak.

Másnap reggel Noel szülei is megérkeztek , és döbbenten hallgatták a nővér és az orvos beszámolóját ezekről a fiatalokról. Teljesen ledöbbentette őket hogy a fiuk a kis csapat miket véghez nem vittek a kórházban és a balesetnél. Noel szülei nagyon büszkék lettek a fiukra és csak ámuldoztak, azon hogy a rossz csibészekből mi lett és most épp hősökként ünnepli a kórház a srácokat. Csodálattal hallgatták a nővérektől a híreket.

Aztán megérkeztek a kis hősök is . Krisz és Noel szülei beszélgettek egymással mikor megjelent a doki és kihívta Joe-t .

- Joe! Bemutatom Neked a Thime lap főszerkesztőjét. Ma délután szeretnének veletek egy interjút készíteni és a tűzoltókkal a balesetről. - kezdte a doki.

- Ha beleegyeztek ti is, mert a tűzoltó srácok elfogadták , a szerkesztőségbe kellene menni .Nos ? - nézett a doki Joe – ra kérdőn .

- Hát itt kéne megcsinálni az interjút mert Noel nem tud elmenni sehova most, és Ő a hős leginkább … - válaszolt Joe mosolyogva.

- Mindannyian hősök vagytok ! - felelte a doki és oda fordult az újságíróhoz.

- Ha jó így akkor természetesen a kórház belemegy abba hogy itt csinálják meg a srácokkal az interjút.

- Rendben akkor délután hozzuk a felszerelést és megcsináljuk itt bent a kórházban, ha itt jobb lesz. - válaszolta a főszerkesztő . Aztán elköszönt és elment. Joe pedig bement vissza a kórterembe és elújságolta a srácoknak a dolgot. Noel és Krisz szülei csak ámultak és örömmel nyugtázták hogy

ezek a srácok nagyon jó gyerekek.

Krisz és Noel szülei aztán haza mentek és a kis csapat úgy beszélték meg elmennek megnézni a diákokat amelyeket a kórházban fogtak. Kriszhez gyógytornász ment és Noelt pedig tolókocsiban tolták át a gyerekekhez.

2-3 gyerek volt már csak súlyos életveszélyben az intenzíven voltak még, a többiek a kórteremben lettek elhelyezve. Hozzájuk is bemehetett a kis csapat. A kisiskolások nagyon örültek hogy a srácok meglátogatták őket és egy jót beszélgettek is.

Közben a két újságíró is oda értek és megcsinálták a srácokkal az interjút. A holnapi számban fog megjelenni a cikk.

Mivel Kriszt folyamatosan vizsgálták és az orvosok szerint a süketség és az hogy nem tud beszélni a balesetből származó sokknak tudható be. Arra válaszolni nem tudnak meddig tart ez az állapot , de remélhetőleg ha a fiú feldolgozza belül a traumát, akkor lassan vissza tér minden majdnem a régi kerékvágásba. Ezért engedélyezték az orvosok azt hogy a srácok minden nap bent lehessenek Krisszel. Talán így könnyebb lesz nekik is rehabilitálni a fiút.

Reggel Krisz arra ébredt hogy a jobb kezét furcsa apró tűszúrások érik. Kinyitotta hirtelen a szemét majd lassan oda fordította a fejét Noel felé, de látta még alszik a fiú. Így Krisz figyelte magát és próbálta felemelni a kezét. Látta hogy megrándultak az ujjai és enyhe remegés kapta el a kezét, ami végig szaladt egész a válláig. Majd a füleiben pattogás szerű valamit érzett, majd tompán mintha hangokat hallana a távolból. Krisz teljesen odáig volt, alig várta hogy be menjenek hozzá a srácok.

Lassan eljött az idő és megérkezett a kis csapat. Krisz pedig olyan izgalomba volt hogy megérte a betűket jelezni mit akar mondani nekik. De a srácok türelmesen kirakosgatták mit jelez nekik Krisz. Annyira örültek, hogy nyomban elújságolták a nővéreknek mikor kimentek a szobából mert közben megérkezett Kriszhez a gyógytornász is. Mikor végzett a gyógytornász bemehettek Kriszhez végre, majd tovább „ beszélgetett ” a csapat a fiúval. Mondta nekik a fiú hogy a gyógytornász ahogy tornáztatta érezte a kezeit ahogy megfogta és tornáztatta.

A dokik megbeszélést tartottak Krisz állapotával kapcsolatosan. Arra a megállapításra jutottak, hogy talán Fizikoterápiás kezeléssel megpróbálhatnák az idegeket stimulálni. Így kiírtak egyszeri 10 kezelést a fiúnak. Mivel még nem lehet a gerince miatt hurcolni a kórterembe helyeztettek egy készüléket és egy fizikoterápiás ment hozzá minden másnap. Pár kezelés után a fiú az ujjait tudta mozgatni és mindig ügyesebben ment neki. Borzasztó gyorsan kezdett javulni Krisz és közben a hangokat is egyre tisztábban hallotta meg. Közben logopédust is írtak ki mellé aki próbálta a hangokat beszédre alakítani. Ami Krisznek egyre jobban ment, és sokkal jobban megértették már a fiuk is így egymást. Kezdte hallani a saját hangját Krisz, bámulatos gyógyuláson ment át a fiú. Rengeteget foglalkoztak Krisszel. Még 3 hét van a suli kezdéséhez …. de a srácok minden nap valami új eredményt kaptak az ott létük alatt.

Eljött a nap mikor Noelnek kiszedték a varratait és másnapra haza mehetett. Krisznek a szülők megígérték amíg még nem tud talpra állni Noel, addig is bejönnek minden nap kocsival és elhozzák a fút a kórházba hozzá és munka után meg eljönnek érte. Mivel látták az eredményt és a javulást Krisznél, egy szó nélkül ajánlották fel a segítségüket. 

folytatás a 4. részben.