Ennek a képnek története van … de ez csak egy a sok közül …
Egy vak koldus üldögél a téren a kis táblájával, amelyre az van írva, hogy “Vak vagyok, kérem segítsenek!”. A járókelők szó nélkül mennek el mellette, és alig akad aki támogatná őt. Majd arra jár egy fiatal nő, aki szó nélkül átírja a tábla szövegét. Ezután az emberek sorra adják az aprót a vak bácsinak. Amikor újból megjelenik a lány, a koldus megkérdezi tőle, hogy mit írt a táblájára. A válasz: “Ugyanazt, csak más szavakkal. Ez egy gyönyörű nap, de én mégsem láthatom.”

Ha majd eljön a Nép ideje…

 

Bárcsak éreznétek, azt amit én érzek,

A fájdalmat, amik szívemben égnek!

Túl jutottunk szenvedésen, harcokon,

De ez még sem elég a felsőbb oldalon!

Nyúzzák a népet itt - ott ahol lehet,

Inkább jobban növelik a terheket!

Mit akartok a néppel zsarnokok??

És még a tisztességről papoltok?!

Már oda lett a hit és a becsület!?

Már porba döntöttétek e népet!

Még most sem elég ez nektek ?

Most jöhetnek újra a fegyverek?

Ki fog ennek megálljt parancsolni?

Ha már senkinek nem lesz hol lakni?

Elviszi a bank a fejük fölül a házat!

Így mindenki elhagyja a hazájukat!

Nem hiszem el!! Hogy nem élhetnénk,

ebben az országban jobban, békében!?

Fel nem foghatom, mi jobb nektek ebben!

Éhezőkkel tele országotok, Ti meg jólétben!

Szégyen amit a turista lát sétálva utcáinkon!

Könyörkenyéren tengődve, élnek padokon …

Idős emberek nyújtják kezüket alamizsnáért,

miközben végig gürcölték életüket, pár forintért!

Most mikor nem tudnak már dolgozni,

Ne is egyen??? Menjen el koldulni???

Abban bízom csak, hogy isten mindent lát,

És majd még egyszer, ismét leküldi a fiát!

Veszni fog az aki most dörzsöli a tenyerét,

Majd meglátjátok , ki eheti Jézus kenyerét!

Minden nap kínozzátok a népetek, a szegényeket,

De majd eljön a Nép ideje is foghatjátok a fejeteket!

Az igazság úgy is győzni fog, ha akarjátok vagy sem,

EZ A NÉP MÁR ÉPP SZENVEDETT ELEGET! NEM?

De majd fordulhat a kocka, és akkor? Hm? Mi lesz?

A szegény majd nektek mondja Zsarnok vessz! Te vessz!

És eljön a Nép ideje meglássátok ! Ha meg is törtétek ...

Felébred bennük a hazaszeretet és majd feleszmélnek!

Ti amíg az ország pénzén dőzsöltetek, Addig ez a Nép,

szenvedett, éhezett, gürcölt ki dolgozta a belét, lelkét!

Hol van már a régi szép élet, a nép örömmel teli szíve?

A fiús anyáknak büszkesége, hogy katona lett csemetéje?

A lányos anyák örömkönnye, a leányok menyegzője?

És mikor az apa minden délben oda ült az asztalfőre?

A Nép május elsején, egymás kezét fogva ünnepelt!

Mert akkor a munkás ember is tiszteletet érdemelt!

Az Ország vezetőire hálásan tekintettek az emberek!

Aztán minden évben megszenteltettük a kenyeret!

Hétfőtől péntekig dolgoztak az emberek,

Még sem volt éhező ember, sem gyerek!

Mindenki termelte magának amit megevett!

A kemencében sütötték a finom kenyeret!

Volt baromfi, disznó, marha, nyúl és ló,

Az udvarba szalmabála és nagy istálló!

Húsleves volt hétvégenként, rántott hús,

Nem volt az országunkban ember bús!

Voltak farsangi bálok , szüreti mulatságok!

Hét végén moziba jártak a boldog párok!

Nem kellett '' fészbuk ,, beszélgettek,

Nem mobilon, üzenő falon ismerkedtek!

Még sokáig sorolhatnám a jót nap estig!

Hogy most mi van? Rossz az dosztig!

De majd egyszer ha itt lesz a Mi időnk,

Lesz majd itt örömünk, boldogságunk!

Csak hinnünk kell az erőnkben,

És bíznunk a jó istenünkben!

Nem hagy magunkra akkor se!

Ha majd eljön ismét a Nép ideje…

2017 08.21. Budapest

Saját költemény! Osztható eredeti formájában!

Köszönöm ha olvastad és megosztottad!