Csillag M. Gyöngyi verses oldala

  Egy elkésett randevú Egy ifjú ki nem találja világba helyét, De szíve helyén s nem veszíti el fejét. Tanul és mellette dolgozik, nem rest, Minden tantárgyából gyártja a jelest. Munkájára oda figyel precízen végzi, Sokat kell tanulnia, nehéz a suli érzi. De nem veszti el bizodalmát sohase, Minden nap a fejét fáradtan teszi le. Jött egy nap, megismert egy költőt, Szereti a verseket, rég ő is költött! Nő motiválja és ez nagyon tetszik, A fiú pedig attól tart, mégis veszít! Fél hogy olyan asszonyba szeretett, Aki kora miatt csak barátja lehetett. Nem adja fel, s ír neki tisztelettel, Szavaival kedveskedik szeretettel. A kérdés a fejébe, mi nem hagyja, Ha randevúznak, lesz e vízhangja? Több lesz e a viszony a barátságnál? Vagy meg kell e állnia, egy határnál? Ha megismeri a nőt, tudja e szeretni? És a nő is vajon majd viszont szereti? Felzaklatta ez a dolog rendesen a fiút, De kíváncsian várja majd a randevút! Bizony ez a randevú

  Talán...     Talán te is gondolsz rám, Egy magányos éjszakán. Már nem ölellek soha tán, És most megöl a magány.   Talán nem feledjük a múltat, Miután a könnyeink hulltak. Minden elmúlt éjszakában, A fájdalom kerít hatalmába.   Talán nem kellett volna mégse, Elengedni akkor mert tán vége. Hisz a szerelem, az úgy csak, Nem múlik, hiába is akartad.   Talán van egy utolsó esélyed, Ha mégis megbocsájt néked. Visszatér e majd újra hozzád, Talán újra mondja hogy imád?   Álmaidban már csak őt látod, Mert ő egyetlen boldogságod. Nélküle nem süt rád úgy a nap, Ővele te voltál a legboldogabb.   De te könnyelműen elengedted, Most is a tőrt forgatják benned. Ma sem tudod miért tetted ezt, Talán bízol, az élet kegyes lesz.   Talán még nincs veszve semmi, Te mást úgy, nem tudsz szeretni. Ő volt neked az életed s a minden, Talán nem múlott el az a szerelem.   Budapest. 2020. 11. 09.   Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt időde

  A férfi álma   Miért és mi történik most velem, S néha úrrá lesz rajtam a félelem. Hirtelen jött és felkap az érzelem, Körül vesz s belém köt a szerelem.   Magam előtt látom a két szemedet, Nem tudom érzed e a szerelmemet. Felhők közt kérdem én a csillagokat, Mikor hozza el a mi boldogságunkat.   Mohón issza szívem minden cseppjét, Nem telik be vele s ebből sohase elég Messze réved a tekintetem és látom, Te vagy az én angyalom s az álmom.   Csak egy apró sóhajtás annyit kérek, Leheld rám forrón a szerelmed kérlek . Minden percben csak rólad álmodom, Ne menj el, várj, te vagy az angyalom.   Jöjj mellém és maradj velem örökre, Ne hagyj el, ne menj el tőlem sohase. Míg élünk, szíved szívemben dobban, Szeretlek s szeretnélek egyre jobban.   Gyere hát had fogjam meg két kezed, Szemem a csodás szemeidbe réved. Azok a szemek többet is mondanak, Nézed, ők közben szerelmet vallanak.   Titkon bíztam, csak engem szeretsz, Bolond szívemmel is olykor nevetsz. Vid

  Csak egy báb…   Csak egy báb, az élet színpadán, Mikor legördül előttem a paraván. Újból a szomorúság jön szívemre, Sajnos az élet nekem nehéz lecke.   Csak egy báb vagyok, én a világnak, Kit a gazdagok s rosszak leigáznak! Kiknek kitettem szívemből, csak a jót, Hiába szerettem én minden halandót.   Csak egy báb kit soha nem kérdenek Mi lenne jó s öröm, gyötört lelkének. Nem számít ha nincs is boldogsága, Csak másnak legyen jó, kihasználja.   Csak egy báb kinek nem lehet szava, Nem fájhat ha az élet néha mostoha. Ha netán öt is szenvedni látod néha, Ne akard megölni azért mint a hiéna!   Csak egy báb kinek nincs saját élete, Bábnak színpad nélkül nincs értelme. Lehet hétköznap is vagy karácsony, Ha nincs kivel megoszd a kalácsod.   Úgy fáj a múlt s jelen talán a jövő is, Minden emlék és a jelen szenvedés. A szívedet senki semmibe sem nézi. Csak egy báb, aki magányos ezt érzi.   Budapest. 2020. 11. 09.   Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Kö

Minden Minden szavad itt ég a lelkemben, Minden vágyam látom szemedben. Minden csókod érzem az ajkamon, Minden nap, és óra ünnepi alkalom. Minden álmom félve őrzöd nekem, Mikor öledbe hajtom az ősz fejem. Minden fájó sóhajom eljut hozzád, Minden pillantásom mosolyog rád. Csak te vagy minden boldogságom, Öröm hogy te vagy a kedves párom. Vidám mosollyal vagyunk e világban, Élünk mint Marci Hevesen, vidáman. Persze voltak s lesznek nehézségek, De hát leéltünk együtt, már fél életet. Minden nap mikor oly nehéz az élet, Minden alkalommal kezemet kéred. Kéz a kézben állunk a felhők alatt, Újra megfogadjuk adott szavainkat. Nincsen vesztes és győztes sincsen, Neked, nekem is te vagy az egyetlen. Bolondozunk, sírunk is, és nevetünk, Így sokkal könnyebb a mi kis életünk Minden szóban és tettedben hittem Mert nekem csak te vagy a minden! Budapest. 2020. 11. 21. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Kösz