Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Boldog végzet Elindultam egy úton ami járható, Cél a boldogságom mi hívogató! Talán most meglelem a végzetem, Legalább is én hiszem, képzelem. Igaz félek kicsit még újra szeretni, A múltat el kell engedni, elfeledni. Már nem akarok a múltamból élni, Segíts istenem ebben tovább lépni! Szeretnék még én boldog lenni kicsit, Valakit, aki megadja életem örömeit! Akiben letehetem szeretetem és hitem, Aki majd úgy szeret ahogyan érintem! Az lesz nekem a boldog végzetem, Reggelente is boldogan ébresztem! Öröm minden eltöltött óra és perc, Velem alszik el és velem ébred fel! Így elindulok a boldog végzet felé, Talán lesz aki életem szebbé tenné! Tudom ez az út nehéz lesz, kemény, De nem tántorít, kell kicsi remény! Budapest. 2019. 11. 29. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Szerelmes vallomás Mikor két karodba zárva, Fekszem le este az ágyba. Fázom te mindig betakarsz, Minden tetteddel hódítasz! Szerelmetes életemben látom, Te vagy vágyam, boldogságom, Amikor este hozzád érhetek, És reggelente veled ébredek. Szerelmesen suttogod a fülembe, Benne vagyok szívedbe, lelkedbe. Belenézek a két csillogó szemedbe, Szerelmemet bezárod a jól szívedbe. Szeretem ha lágyan átölelsz karoddal, Szerelmet vallasz mézédes hangoddal. Lelkem mint a madár, szárnyra kapva, Dúdolva repdes, szerelemre hangolva. Mikor fáradtan az öledbe hajtom a fejem, Elringatsz álomba, lecsukódik a szemem. Nem kell félnem hisz mellettem vagy, nekem, Bármi történhessen, te mindig itt vagy velem. Budapest. 2019. 11.27. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Merj élni... Virággal borított mezők, Lágyan simogató szellők. Találd meg önmagad, A fátyol felhők alatt. Vedd észre a szépet, És mentsd el a képet. Mert ha szükség van, Megleled magadban. Légy szabad mindig, Menj a boldogságig. És állj meg ha rád lel, Élj mindig jókedvvel! Legyél mindig pozitív, Azt csináld mi felvidít. Ha mindig így teszel, Boldog ember leszel! Mert pillanatokért élsz, Néha elkap még a félsz. Minden nap egy új nap, Örüljél minden napnak! Szívedben egy kert van, Ahogy érzel úgy dobban. A kertet tisztítani is kell, Rosszat töröld, élni merj! Éld mindig boldogan az életed, Tedd azt ami örömet hoz neked, Csak jót engedd közel magadhoz, Így vezet majd utadon álmaidhoz. Budapest. 2019. 11. 29. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Nézem... Nézem, látom a szép csendes tengert, Isten miért bünteti az őszinte embert, Közben könnyeim folynak le arcomon, Arra gondolok, ki segít majd harcomon. Palástolom, hogy néha úgy fáj a lelkem, Isten, miért kell mindenért szenvednem, Ez a világ már érzem, nem az én világom, Nem jó itt nekem, tudom már és jól látom. Csendben nézlek még, te mélységes tenger, Talán elindulok, mert érzem mennem kell, Víz fölé hajolok és ohh mily idegent látok, Nem ismerlek ki vagy, menj el csúnya átok . Boldog vagyok? Nem! Rég nem én vagyok, Most szólnak értem máris az égi harangok. Tudom valami meghalt nagyon is bennem, Egyre sivárabb még betegebb lett a lelkem. Azt hiszem nincs már erőm nincs tovább, Nincs már aki biztatna arra, van folytatás. Elfogyott az utolsó reményem e világban, Már nem hiszek emberben sem, se imában. Nézlek, látlak talán még a félhomályban, Nem gondolok semmire e koponyám

Te vagy nekem Te vagy nekem A lélegzetem Ami nélkül eljő a végzetem. Te vagy nekem A pillantásom A te szemeidben ragyogásom. Te vagy nekem A sóhajtásom A te szívedben dobbanásom. Te vagy nekem A mindenem A lelkemben a féltett kincsem. Te vagy nekem Minden vágyam Kérlek légy életben hű társam. Budapest. 2019. 11. 26. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet , ha olvastad a versemet !

Legenda a farkas üvöltésről Valamikor réges-rég… Mikor az emberek még nem házakban laktak, Egy újszülöttért farkas ellen bosszút forraltak. Az éj leple alatt be osont a farkas a barlangba, Az ott egyedül alvó kisfiút szétmarcangolta! Nem kellett több sem az ott lakó őslakosnak, Erre fel minden ember szemei vérbe forogtak. Bosszúra éhesen indultak az éjszaka leple alatt, Megnyúzzák elevenen a gyilkoló vad fenevadat! Összegyűltek és megkezdődött a hajtóvadászat, Mind megölni az erdőben vérszomjas vadakat. Kihegyezett botokkal igyekeztek a dzsungelbe, Ezek a haragos emberek a farkasok közelébe. Azt végképp nem tudhatták hogy a farkasok, Nagyon is veszélyes vadállatok és harcosok, Mire a hold az égen a legmagasabban járt, Emberek, farkasok is elvesztették a csatát! A csatamezőn csak nyöszörgő harcosok voltak, Reggelig nem húzták ki már , mind meg holtak. Azóta ha éjjel farkas üvöltést hallasz, sose félj, A farkasok így emlékeznek

Első látásra szerelem Mikor évekig győzködöd magad , majd megszereted, Aztán jött egy pillantás alatt első látásra új szerelmed! Mikor bele néztél a másik szemébe, elmerültél benne, Erős szívdobogás és levert a víz, szerelmes lettél bele! Meglátni, megszeretni csupán egyetlen pillantás alatt, Nem minden naposak de kivételek voltak és vannak. Egy szempillantásra megváltozik ez az eddigi életed, Semmi nem lesz többé olyan fontos, mint az érzésed! Szerelem első látásra, előtte állsz és nem jön ki hang, Csak a test beszél, és szíved is még egyre hangosabb. Te pedig érzed a másik meghallotta a szívdobbanásod, Zavarodban nem tudod mit tégy, de már nem is bánod! Kezed reszketően nyújtod feléje, hogy megérinthessed, Aztán mikor megérinted, mint a villám úgy elengedted. Érzed a lüktetésed amint hozzá érsz nem bírsz ellenállni, Szerelem első látásra, elfogadod a tényt történjen bármi! Hiába hadakoznál ellene, a szívnek nem parancsolhatsz, Mond

Engedj magadhoz... Engedj magadhoz közelebb, Had érezzem szép lelkedet. Szerelmesen simíthassalak, Lágy, forró csókot adhassak. Engedd érezzem a szerelmed, Mikor rám mosolyog szemed. Lelkedbe helyezzem a lelkemet, Szívemben lángoló szerelmemet. Engedd érezni tested lüktetését, Buja vágyamnak izgató érzését. Ahogy ölellek, kínoz egyre a vágy, Szeretném azt hogy te is így kívánj! Engedd édes hogy elmerüljek benned, Szerelmesen magamban érezhesselek. A csillogó szemed bogarában láthassam, Mire régóta csak álmomban vágyhattam! Engedd hogy szerelmesen szeresselek, Mert nélküled én már csak szenvedek! Szeress nagyon és öleljen át a két karod, Szerelmesen eggyé válunk ha te is akarod! Engedd hogy érezzem szíved dobbanását, Láthassam közelről szemednek ragyogását. Ha rám nézel boldogan csillogó szemekkel, Szeretlek én örökké testemmel, lelkemmel! Budapest. 2019. 11. 22. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva

Hallgassátok meg a zenét! A szerelem tánca Zene az egész életetek és a tánc, Összeköt benneteket mint a lánc. Zsigerből érzitek a tánc ütemeket, Zene tisztává varázsolja lelketeket! Tested meghajlik a zene ritmusára, És összefonódtok a zene dallamára. A tánc míg felszabadítja a lelkedet, Zene boldoggá teszi egész életedet. A tánc sok sok mindenre megtanít, Nehéz helyzetben könnyen ellazít. Magadra figyelsz és a partneredre, Lelked szabad lett szárnyal a testbe! Eltűnik a hétköznapi gondod, bajod, Vezessen a tánc üteme ha te hagyod! Mosolyogva szárnyalhatsz a tánccal, Repülj vele kibontott göndör hajjal! Karcsú finom hajlékony testetekkel, Táncoltok a tengernél szenvedéllyel! A hold fénye világít rátok boldogan, Ha partnered feldob de fog szorosan! Összehangoltan táncoltok a dallamra, Csípőd ringón, lábad lépked ritmusra. Egy dal van a szívetekben a táncban, Szerelemnek hívják a szívben halkan! Budapest. 2019. 11.1

Nem Reménytelenül... Magányban vagyok, Sóhajtok egy nagyot, Oly bizalmatlan lettem, Én már az emberekben. Nem hiszek senkinek, Gyertek értem égiek, Nincs erőm, élni kell ? Ugyan már, de kivel? Mindenki elhagyott, Előtte jól becsapott, Összetörték a szívemet, Elvesztettem a hitemet! Nincs érzés az emberekben, Ez a világ már menthetetlen. Boldog szerettem volna lenni, Nem reménytelenül el veszni! Kerestem a saját boldogságom, Már tudom magamban találom. Olyat csinálni amit én szeretek, Egyedül boldogan élni az életet! Budapest. 2019. 11. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Ketté tört szív Mikor egy szív ketté szakadt, Egy nehéz súlyos teher miatt. Egyik fél fog csalódni nagyot, Aki őszintén másikban bízott! Csalódottan veszed fel a kalapod, Próbálod túlélni majd a holnapod. Nincs reményed már és csalódtál, Pedig benne nagyon is megbíztál! Szeretted nagyon mégis vége már, De érzed mindenkor van egy határ! Kapcsolatban nincs helye bántásnak, Nem tűrheted ha téged megaláznak! Szeretet odaadás önzetlen csak így él, Társ lehetsz az életben nem ellenfél. Szeretni úgy lehet őszintén és igazán, Ha nem bánsz a másikkal mostohán. Szeretni és tisztelni kell a párodat, Bárki is bármit a másikra mondhat. Ne a más véleménye izgasson téged, Mert ezt így, a másik szenvedi meg! Egy életetek van, amit közösen éltek, Másra hallgatni meg egyenesen vétek! Életeteket csak ti tudjátok hogy élitek, Ne szórják el a szívetekbe se a tévhitet. Ha pedig csalódtál abban akit szeretsz, Mindig lesz egy kapu, ahol ki

Lángoló szerelem A szürke hétköznapjaid egy nap, Fergeteges szerelemmé változnak, Csak úgy a semmiből betoppant, Hirtelen jött csak úgy berobbant! Szívedet meghódította olyas valaki, Akinek hangját jó mindig hallgatni! Egy nap nincs veled, hiányzik már, Boldogságodhoz Ő a reménysugár! Szereted ha átölelheted, veled nevet, Imádsz vele minden eltöltött percet! Érintése hevesen dobogtatja szívedet, Tested, lelked is szinte bele remegett. Lángoló szerelem ez amit érzel vele, Szerelmes vággyal elmerülsz benne. Ha nincs veled, hiányzik az ölelése, Mosolygó szeme, imádott nevetése! Érzed vele minden jó és tökéletes, Szerelmetek lángolóan fergeteges. Imádjátok ma is egymás társaságát, Érezni akarod még a szívdobbanását. Szíved a szívén lángoló szerelemmel, Mikor gyönyörű szemébe bele nézel, Izzik a tested is tőle kitörő vulkánként, Beteljesült szerelemmel éjszakánként! Budapest. 2019. 11. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok

Majd holnap… Majd holnap… sokan úgy vannak, De vajon eljön e a holnap azoknak? Majd holnap…hárítasz ezzel a szóval, Ma mondd el boldog vagy a csókjával! Majd holnap…mondod el a szerelmednek, Hogy mennyire szereted, és ha nem éri meg? Majd holnap… elmondod szüleidnek, Hogy szívből, lelkedből szereted őket! Majd holnap … átöleled édesanyádat, Már csak sírjukra tehetsz gyertyaszálat! Majd holnap… megteszed amit szeretnél, Ha megtennéd már ma boldogabb lehetnél! Majd holnap … törődsz a szervezeteddel, Lehet már ma ágynak esel, megbetegszel! Majd holnap… fogsz segíteni a gyerekeden, De ma is már tudod jól hogy ő menthetetlen! Majd holnap… aztán lebénulsz egy balesetben, Miközben a gyereked már amúgy is tehetetlen! Majd holnap… segítesz is a nagyszüleidnek, És ha már nem lesz holnap, mert nem élnek? Majd holnap … biztos holnap még élhetsz? Ne várj holnapig, mert ma mégis dönthetsz! Majd holnap … fogsz figyelni a kör

Vágyom Rád... Vágyom Rád hogy csak érezzelek, Kínzott testemmel nem is lélegzek, Hiányzik a karod amivel átölelhetsz, Egész éjjel magadénak követelhetsz. Vad vágyaim is olykor felébresztenek, Utána meg álmatlanságban szenvedek. Égő testem magáénak követel tégedet, Magamon érezni újra a szívverésedet! Hiába várom tüzes testem csillapodjon, Vágyok rá, velem ébrednél hajnalokon. Csókjaiddal feküdni meg azzal ébredni, Együtt veled a sötét fellegekbe érkezni! Hozzád simulnék mikor fázom éjjelente, És megmelegítenél ha jön a napfelkelte. Vacogó testem lángra gyúlna érintésedre, Szerelemre van a testem érted kiéhezve! Forró csókoddal a mámor járja át lelkem, Apró csókjaidtól, kéjtől remegve testem! A gyönyör mit együtt élhetünk veled át, Mikor testünk felveszi egymás ritmusát! Apró halk sikolyokkal érkeznénk a csúcsra, Ezerszer elmondani szeress még most újra! Valahányszor ölelsz még szerelmet suttogva, Boldog kielégültséget csa

Ha lenne egy… Ha lenne egy rejtelmes sziget, Mert érzed arcon ütött az élet. Menekülnél kegyetlen világból, Bár azt gondolod, gyávaságból. El innen a földről hol nyűg az élet, Hol kegyetlen rossz emberek élnek. Nép szívében már kiveszett a jóság, Pár emberben pedig ott a gyarlóság. Az úton vérző szívvel jársz magadban, Talán hiszel még jó és szép szavakban. Néha már magad sem tudod ki vagy, Hiszen az időd lejárt agyad is kihagy. Sokat gondolsz a múltra a szépre, jóra, Úgy elmenekülnél a világból, de hova? Egy rejtelmes sziget hol nincs ott a rossz, Úgy érzed a kis szigeten ott minden jobb! Szüleid már meghaltak rég, Gyermeket sem adott az ég. Nincs senkid sem, se barátod, Kemény az élet, te is belátod. Egyedül járod már a saját utadat, Feladtad fájón, elszállt múltadat. Szemedből a könny végig pereg, Életed múlik, órád egyre ketyeg. Eddig sem voltál boldog még soha, Élet re

Szeretni mindig… Szeretni mindig csak azt lehet, Aki veled van és fogja kezedet. Ki nem önzésből ad önmagából, Ki nem megy falnak a hibáidtól! Elfogad annak bármilyen is vagy, Nem birtokol, szabadon élni hagy. A szeretetért cserébe nem el vár, De tégedet örökre a szívébe zár. Szeretni mindig csak azt lehet, Aki boldoggá teszi az életedet. Veled van jóban és a rosszban, Szívetek is egymásért dobban. Szeretni mindig csak azt lehet, Ki nem csak veled együtt nevet. Ha kell megvéd, vagy sír veled, Vigasztal, hisz és bízik benned! Szeretni mindig csak azt lehet, Ki ölébe belehajthatod a fejed. Aki egy fárasztó napod után is, Neki te vagy a szexis és ideális! Szeretni mindig csak azt lehet, Aki mindig jót beszélget veled. Nem csak az ágyikódban szeret, Begyógyítja rég kapott sebeidet! Szeretni mindig csak azt lehet, Aki boldogítja a lelked, életed. Érdekli hogy töltötted a napod, Ha baj van nem veszi a kalapot. A b

Rózsaszin álom… Éjjel sok mindent álmodom, Lovag jön értem fehér lovon! Szép délceg magas és barna, Bársonyosan szól a hangja! Alig hiszek a szemeimnek, Szép szemeibe beletekintek. Mosollyal tőlem megkérdezi, Leszek e menyasszonya neki! Bizony leszek hát szép lovag, Megsimíthatom a fehér lovad? Most is mosollyal szemében, Bólint, fogja lovát keményen! Aztán felültet a fehér lovára, Elvisz engemet a palotájába. Lett hetedhét országra szóló lagzi, Álomban se tudnék szebbet kapni! És mikor felébredtem álmomból, Rájöttem csak rózsaszín álom volt! Felnéztem és sóhajtottam az égre, Kértem istent, legyek boldog végre! Egy nap mikor az eljegyzés meg volt, Álmomra gondolva hitves megcsókolt. Volt én nekem egy rózsaszín álmom, Eljött a nap, és eljött a boldogságom! Erre megkérdeztem hiszel e a mesékben? Igen mondta, láttam szerelmét szemében! Hát az álmom a rózsasín álom valóra vált, Délceg lovaggal ma így alkotunk

A tenger mélysége… A tenger alatt egy csodás világ vár, Bolygónk életében legvégső határ! Itt minden rossz véget ér megszűnik, Maga a csoda és az élet itt kezdődik! A látványa is meseszép és gyönyörű, Tenger vize végtelenül jó és bőkezű! Embereknek az életet adó élelmével, Van ki küzd a víztől való félelmével! De bizony aki egyszer bele szeretett, A víz nélkül már nagyon szenvedett! Az a testi nyugalom és lelki békesség, Legcsodásabb világ a tengermélység! A vízben szabadnak érzed az életed, Ahhoz merülnöd kell hogy érezzed, Látvány az érzés semmivel fogható, Mélyben a tenger hangja is hallható! A sokszínű növény és állatok világa, Sokan kíváncsiak erre a szép csodára! Víz alatt nem fáj semmi könnyű vagy, Leírni sem lehet a tenger mélye mit ad! Talán mint a drog, ha ember rá szokik, Ha vizet lát késztetést érez és beugrik! Búvárok akik örökre a víz szerelmesei, Megpróbálják a víz világát megfejteni! Szíved dobbanása e

Megint esik... Megint esik , szomorú idő van, Rád gondolok a magányomban, Reszkető szívvel várlak mégis, Itt lennél úgy szeretném én is. Izzik a testem, az ölelésedért, Minden elcsattant csókodért, Borzongó vágyaim kisértenek, Az emlékeimből élek, létezek! Egy ilyen nap hagytál magamra, Szinte érzem csókod a nyakamba, Elkap a vágy utánad újra és újra, Szeretnék veled lenni összebújva! Tudom édes hogy én szúrtam el, Fene nagy vágyó szerelmemmel, Azt mondtad megfojtalak én vele, De láttam a szívedben nincs helye! Még sem tudlak feledni többé soha, Még úgy vágyom rád szív dobogva, Ha egyszer vissza sodorna az élet, Én többé nem engednélek el téged. Csorognak az arcomon a könnyek, Úgy mint ablakon, az esőcseppek, Rád gondolok egyre fázok, vacogok, Remény vesztetten, fájón zokogok! És most megint esik, mint akkor, Mikor elhagytál és lehetsz bárhol, De a lágy simogatásod érzem még, Jöjj el hozzám, kell a g

Csodás világ… Ha kitekintek házam kis ablakán, Emberek szedik lábukat szaporán, Nyüzsög az utca a város hangosan, Nincs idő egymásra, mindig rohan! Emberek élnek egymással és mellett, Ki tudja hány és hány szívvel vérzett. Magába fordulva élnek! Ez az az élet? Amit gyermekként álmában elérhetett? Nézz körül, mert vannak szép dolgok, Aminek a szíved, lelked lehet boldog! Nézd milyen csodás a világod, hát élj! Csak néha állj meg egy percre, békélj! Hunyd be a szemed, szívd tele tüdőd, Réten vagy erdő szélén nyerj kis időt! Meghosszabbítja életed a csodás világ, Érezd a természetet, szobád az fogság! Néha szánj időt magadra az élet rövid, Örömmel éld életed napjaid és perceid! Amit a szemeddel látsz, szíveddel érzel, Töltődj fel lelkeddel a világból fénnyel! A csodás világból meríthetsz energiát, Éltedben, lelkedben erőt és harmóniát! Csak néha állj meg, napi körforgásban, Rohansz egész életedben egyfolytában! Adj időt m

Szeress mindörökre! Most hallgasd kérlek a csendet, Míg válladra hajtom a fejemet, Nézd ezt a tiszta csodás patakot, Lelkemben hagyott mély nyomot! Halld, érezd lelkedben a fák sóhaját, Nézd milyen lágyak a lombkoronák! Boldogságot susognak neked, nekem, Ha mellettem vagy boldog az életem! Légy velem még, fogd meg kezem, Te vagy jövőm, és boldog jelenem, Nem ne ígérj szerelmem semmit se, Csak tedd meg, szeress mindörökre! Budapest. 2019. 11. 03. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Nyisd meg és hallgasd közben ! Nagyon szép dal! Egy Senki … Egy Senki vagyok neked lehet, Szívedbe ültettem az érzéseket, Ha szeretetet vagy ellenszenvet, Mindenképp, mégis érzelmeket! Lehet nem vagyok neked szimpi, Lehet engemet is utálni, szeretni, A szívedben csak azok lesznek, Amit magad engedsz szívednek! Te is szívvel születettél a Földre, Mielőtt ítélsz mást nézz tükörbe! Ha neked nincsen semmi hibád, Akkor viseld el néha a kritikát! Szabadnak születtem, te is az vagy, De tartozol a kimondott szavaidnak! Nincs jogod másról ítélkezni soha, Lehet az életed bármikor mostoha. Neked Senki vagyok, nem ismersz, Adj időt magadnak tán megismersz, Soha ne bántsad azért a Senkit sem, Az én életem, bárhogy is döntöttem! Nekem van barátom és nem bántom, Mert a barátom nekem jó pajtásom! Neked is csak akkor lesz jó barátod, Ha hibázol te is ugyanúgy belátod! Nem vagyok híres, se nem nagy sztár, A szívembe