Boldog végzet
Boldog végzet
Elindultam egy úton
ami járható,
Cél a boldogságom
mi hívogató!
Talán most meglelem
a végzetem,
Legalább is én
hiszem, képzelem.
Igaz félek kicsit
még újra szeretni,
A múltat el kell
engedni, elfeledni.
Már nem akarok a
múltamból élni,
Segíts istenem
ebben tovább lépni!
Szeretnék még én
boldog lenni kicsit,
Valakit, aki megadja
életem örömeit!
Akiben letehetem
szeretetem és hitem,
Aki majd úgy szeret
ahogyan érintem!
Az lesz nekem a
boldog végzetem,
Reggelente is
boldogan ébresztem!
Öröm minden
eltöltött óra és perc,
Velem alszik el és
velem ébred fel!
Így elindulok a
boldog végzet felé,
Talán lesz aki
életem szebbé tenné!
Tudom ez az út
nehéz lesz, kemény,
De nem tántorít,
kell kicsi remény!
Budapest. 2019. 11.
29.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése