Emlékül egy kedves Pipacsnak ...
Emlékül egy kedves Pipacsnak ... Kövek közt nött egy élet sarja , Meddig él ? Amig isten akarja ! Mikor a kora esti lepel betakarja , És felébreszti a hajnal harmatja ! Éjjel össze csukódik a virágja , Mikor süt a nap , akkor kinyitja . Még sem magányos ez a kisvirág Tudja jól , hogy övé az egész világ . Boldogan mosolyog a mindennapokra , Hisz rá is mint mindenre ,ragyog a sugara ! Büszkén emelt fővel ide oda hajlong , Szellővel táncol a kiszáradt kő placcon ! Ohh honnan az erő e csöpp virágba ? Milyen pici és vékony vézna a szára ! ,,,Az Istentől kaptam az életem , A földanyában gyökerezem . ''' Búgja a kisviràg csendesen , Én még mindig őt figyelem ! Káprázat és minő csodás, A kővek kőzt élő kisvirág ! Ahogy perzselte a tűző nap ... Mint később elmentem felé... De már csak a szár éldegélt... Kis szirmait elhordta a szél ! Hanjga ma is fülembe cseng , Azt ma is tisztán hallom még . Szeretettel beszél és vidáman , Noha tudta , pá