Barátom a sünike
Barátom a sünike Egy nap a bokrok alatt, Hallok kicsi halk zajt, Szét húztam az ágakat, Megláttam a sünikémet! Szúrt de kezembe vettem, Gombóccá lett a szentem! Majd adtam neki kis almát, Erre már kidugta félős orrát! Majd elrágcsálta az ételkét, De nagyon féltette az életét, Ezért gombóc pózt felvette, Kukucskált kifele reszketve. Sok napig a kertben maradt, Volt mikor meglátott elszaladt, Így barátkozott a kis sün velem, Végén megismerte már a kezem. Most már felvehetem mosolyog, Nem kell néznem már a gombócot, Nem fél már többé sohase tőlem, Nem bújik már gombócba előlem. Most már nem szúr nem védekezik, Barátok lettünk,naponta jelentkezik. Minden nap adok neki gyümölcsöt, A sünike szemében látni az örömöt! Budapest. 2019. 10. 29. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!