Barátom a sünike
Barátom a sünike
Egy nap a bokrok
alatt,
Hallok kicsi halk
zajt,
Szét húztam az
ágakat,
Megláttam a
sünikémet!
Szúrt de kezembe
vettem,
Gombóccá lett a
szentem!
Majd adtam neki kis
almát,
Erre már kidugta
félős orrát!
Majd elrágcsálta
az ételkét,
De nagyon féltette
az életét,
Ezért gombóc pózt
felvette,
Kukucskált kifele
reszketve.
Sok napig a kertben
maradt,
Volt mikor meglátott
elszaladt,
Így barátkozott a
kis sün velem,
Végén megismerte
már a kezem.
Most már felvehetem
mosolyog,
Nem kell néznem már
a gombócot,
Nem fél már többé
sohase tőlem,
Nem bújik már
gombócba előlem.
Most már nem szúr
nem védekezik,
Barátok
lettünk,naponta jelentkezik.
Minden nap adok neki
gyümölcsöt,
A sünike szemében
látni az örömöt!
Budapest. 2019. 10.
29.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése