Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Fennt a csillagok között … Mondd istenem , mit vétettem hogy elvetted a gyermekem? Csöpp volt , mi a bűne hisz gyerek volt , az én egyetlenem! Meghasad e szülői szívem a bánattól , nincs erre olyan szó, A lelkem belehalt , miért vitted el kérdem a szívem gyászol! Fennt a csillagok között már… van egy gyermek aki az enyém, Hogy visszakapjam , és megsímogathassam nincs már remény! Ő már az angyalokkal játszik, és az is igaz nem fáj neki semmi, Ha adtál reá betegséget is de mondd isten miért kellett elvinni? Miért adod annak a terheket akinek már úgy is sok van belőle? Inkább néznéd azt akinek beteg a gyereke, szüksége van erőre! Fennt a csillagok között, onnan mosolyog rám , de szívem sír, Mert itt nem maradt nekem más belőle csak egy hant , egy sír! Az emlékek amik velem alszanak el , majd velem ébrednek fel, Olyan nap nincs , hogy ne síratnám el szegényt nem mullik el! A gyászom öröké kisérti a fájó lelkemet , ezt feledni nem lehet,

Miért érzem azt … Miért érzem azt oly távol vagy , pedig mikor a forró tested érzékelem? Itt vagy mellettem , de csak testben , lélekben merre jársz szerelmem? Miért érzem azt , hogy soha nem szerettél , csak jöttél és csak elvettél? Ha nem voltál velem , nem kerestél engem , és soha soha nem féltettél! Miért érzem azt néha , csak kihasználtál és jót nevettél hisz szerettelek, Nem mutattad magad se jónak , se szerethetőnek sem pedig gyengédnek. Miért érzem azt hogy csúnyán becsaptál , miközben odaadtam mindenem, Miközben velem voltál testem kellett, de benned nem volt semmi érzelem! Miért érzem én rosszabbul magam , hisz te voltál az aki becsapott engem, Mert jöttél elvetted azt amit adtam szeretettel, csak addig voltál jó velem! Mondd miért érzem azt , hogy a nagyobb vesztes megint csak én lehettem, Szerettelek öszintén és nem bántottam senkit, tudom neked sem vétettem! Miért érzem azt , hogy te csak úgy eldobtál , mintha egy rossz

Ha átléped a kaput… Ha átléped a kaput , nem történik rossz veled, Odaát már nem fog fájni semmi sem te neked. Előtte állsz , és arra vársz hogy nyílljon meg ? Nem ne várj tovább , azt az ajtót te nyisd meg! A világ már régen rossz lett , itt nem maradsz, De hogy belépj , vagy benézz azt nem akarsz? Mennél szíved szerint itt hagynád ezt a világot, De nem tudsz felelni még arra sem ki bántott! Csak érzed , úgy érzed , mindenki ellened van, Nem bírod ezt már hiszen csak egy életed van. Istened sem kegyes hozzád , mindig kipróbál, Mindig dob rád valamit nem eleget kinlódtál! Azt gondolod ha bemész azon a nagy kapun, Jó lesz majd minden , életed másképp alakúl! Bizonytalanul állsz elötte , és elgondolkodol, Kérlek de vedd ki a fejedet elöbb a homokból! Ha oda be mész onnan már nem jöhetsz vissza, Onnan senki se jött vissza, azt már életed issza! Az életednek vége lesz , a lelked is felszabadul, Akkor nem fogod érezni magad il

A lélek hangja ...                                       Lelkemben örök dal van, fényben meg szólaltam! Tudtad ez a lélek hangja, e dallamot a szíved adja? Hogy örökre szól tudom, angyalok dalát dúdolom! A dalom az égbe szálljon, óh oda kell hogy találjon! Elvágyom én erről a földről, vérzőn sóvárgó sóhajommal! Tudom , már nem hiányzom, senkinek se itt e zord földön! A lélek dala szóljon a kék égig, e földi kínom nem szűnik rég! Nem bántottam én még senkit, engem miért bántasz istenem? Gyötrelmes napok , hetek, vészesen lappang üresek! Fájó lelkem hova rejtsem, ne bántsák , ne veszítsem? Földi létem nem ad szebbet, hiába létezem , én megyek! Ritmust a lélek hangja adja, szívemnek nagy a fájdalma! A dallama már nem változik, nem lelem már itt helyemet! Hittem könnyebb lesz majd, szívem messze hajt engemet! Meglátni megismerni a végtelent, ahol nem fáj úgy , mint idelent! Itt hagyni a fájdalmat em