Fennt a csillagok között …

Mondd istenem , mit vétettem hogy elvetted a gyermekem?

Csöpp volt , mi a bűne hisz gyerek volt , az én egyetlenem!

Meghasad e szülői szívem a bánattól , nincs erre olyan szó,

A lelkem belehalt , miért vitted el kérdem a szívem gyászol!

Fennt a csillagok között már… van egy gyermek aki az enyém,

Hogy visszakapjam , és megsímogathassam nincs már remény!

Ő már az angyalokkal játszik, és az is igaz nem fáj neki semmi,

Ha adtál reá betegséget is de mondd isten miért kellett elvinni?

Miért adod annak a terheket akinek már úgy is sok van belőle?

Inkább néznéd azt akinek beteg a gyereke, szüksége van erőre!

Fennt a csillagok között, onnan mosolyog rám , de szívem sír,

Mert itt nem maradt nekem más belőle csak egy hant , egy sír!

Az emlékek amik velem alszanak el , majd velem ébrednek fel,

Olyan nap nincs , hogy ne síratnám el szegényt nem mullik el!

A gyászom öröké kisérti a fájó lelkemet , ezt feledni nem lehet,

Naponta eszemben van hogy egy gyermekem a csillagok felett…

Budapest . 2019 . Július . 26 .

Saját szerzemény . Minden jog fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvastál !