A lélek hangja ...






A lélek hangja ...                                     


Lelkemben örök dal van,
fényben meg szólaltam!
Tudtad ez a lélek hangja,
e dallamot a szíved adja?

Hogy örökre szól tudom,
angyalok dalát dúdolom!
A dalom az égbe szálljon,
óh oda kell hogy találjon!

Elvágyom én erről a földről,
vérzőn sóvárgó sóhajommal!
Tudom , már nem hiányzom,
senkinek se itt e zord földön!

A lélek dala szóljon a kék égig,
e földi kínom nem szűnik rég!
Nem bántottam én még senkit,
engem miért bántasz istenem?

Gyötrelmes napok , hetek,
vészesen lappang üresek!
Fájó lelkem hova rejtsem,
ne bántsák , ne veszítsem?

Földi létem nem ad szebbet,
hiába létezem , én megyek!
Ritmust a lélek hangja adja,
szívemnek nagy a fájdalma!

A dallama már nem változik,
nem lelem már itt helyemet!
Hittem könnyebb lesz majd,
szívem messze hajt engemet!

Meglátni megismerni a végtelent,
ahol nem fáj úgy , mint idelent!
Itt hagyni a fájdalmat eme földön,
olyan ez testemnek mint a börtön!

Egyre feljebb vágyok az éjbe,
halkan szállok fel én az égbe!
Itt hagyom én a földnek testemet,
viszem magammal fájó lelkemet!

E földön nincs úgyse, cseppnyi szeretet,
Nem érti meg aki még soha nem szeretett!
Álmok és vágyak már rég nincsenek,
szerte foszlottak nincs is már idelent!

A lélek hangja mint a vándor,
megad minden ütemet bárhol!
Isten ! Adnál nekem fennt helyet,
ha már ott leszek, magad mellett?


Budapest . 2019 .Július . 25 .

Saját szerzemény . Minden jog fenntartva .

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Egy elkésett randevú

Azt hittem más lesz…