Nem Reménytelenül...
Nem Reménytelenül... Magányban vagyok, Sóhajtok egy nagyot, Oly bizalmatlan lettem, Én már az emberekben. Nem hiszek senkinek, Gyertek értem égiek, Nincs erőm, élni kell ? Ugyan már, de kivel? Mindenki elhagyott, Előtte jól becsapott, Összetörték a szívemet, Elvesztettem a hitemet! Nincs érzés az emberekben, Ez a világ már menthetetlen. Boldog szerettem volna lenni, Nem reménytelenül el veszni! Kerestem a saját boldogságom, Már tudom magamban találom. Olyat csinálni amit én szeretek, Egyedül boldogan élni az életet! Budapest. 2019. 11. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!