Nem Reménytelenül...


Nem Reménytelenül...



Magányban vagyok,
Sóhajtok egy nagyot,
Oly bizalmatlan lettem,
Én már az emberekben.

Nem hiszek senkinek,
Gyertek értem égiek,
Nincs erőm, élni kell ?
Ugyan már, de kivel?

Mindenki elhagyott,
Előtte jól becsapott,
Összetörték a szívemet,
Elvesztettem a hitemet!

Nincs érzés az emberekben,
Ez a világ már menthetetlen.
Boldog szerettem volna lenni,
Nem reménytelenül el veszni!

Kerestem a saját boldogságom,
Már tudom magamban találom.
Olyat csinálni amit én szeretek,
Egyedül boldogan élni az életet!

Budapest. 2019. 11. 17.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Kép
Vajon miért ? Hogy lehetnek ennyire gonoszak az emberek ? Akármeddig éljek ezt soha nem értem meg ! Hova lett az emberből a jóság és szeretet ? Miért nem lehet szépen élni egymás mellett ? Vajon miért van ennyi gonoszság úton útfélen ? Jót nem tudok adni , legalább nem ártok senkinek ! Kavalkád a fejem ,már nem tudok gondolkodni , Miért van az , hogy a rossztól nem lehet szabadulni ?! Bár merre megy az ember mindig lesz valaki aki utál ! Tégy jót lám, megölik a lelked , mindenfélét kitalál ! Csak hogy ne már jól érezd magad , hosszú évek alatt, Hiába teszed amit a sziv követel , a bosszúság marad ! Háborog a lelkem ! Vajon az ember miért szivtelen ! Föl nem foghatom soha , mi vezeti azt aki csak ilyen ! Sok év tapasztalata , de ezekre a lelkemnek sincs szava ! Bár azt sem értem, akkor ezeknek hol van az hogy haza ! Mikor a haza mindenek felett , de az is elfelejtetett ! Dúl a háború a lelkemben ! Lehet valaki ily lelketlen ? Csalódnom kell azokban akik egykor
További információk

Egy elkésett randevú

Kép
  Egy elkésett randevú Egy ifjú ki nem találja világba helyét, De szíve helyén s nem veszíti el fejét. Tanul és mellette dolgozik, nem rest, Minden tantárgyából gyártja a jelest. Munkájára oda figyel precízen végzi, Sokat kell tanulnia, nehéz a suli érzi. De nem veszti el bizodalmát sohase, Minden nap a fejét fáradtan teszi le. Jött egy nap, megismert egy költőt, Szereti a verseket, rég ő is költött! Nő motiválja és ez nagyon tetszik, A fiú pedig attól tart, mégis veszít! Fél hogy olyan asszonyba szeretett, Aki kora miatt csak barátja lehetett. Nem adja fel, s ír neki tisztelettel, Szavaival kedveskedik szeretettel. A kérdés a fejébe, mi nem hagyja, Ha randevúznak, lesz e vízhangja? Több lesz e a viszony a barátságnál? Vagy meg kell e állnia, egy határnál? Ha megismeri a nőt, tudja e szeretni? És a nő is vajon majd viszont szereti? Felzaklatta ez a dolog rendesen a fiút, De kíváncsian várja majd a randevút! Bizony ez a randevú
További információk

Azt hittem más lesz…

Kép
  Azt hittem más lesz… Mikor már nincsenek szavak, Érzed még ott vannak a falak. Bele ütközöl és nincs tovább, Nem vagy bátor csak gyávább. Felidézed a csodás kezdetet, Most sajnálod már a lelkedet. Nem az én hibám vagy mégis? Nem, de talán hibáztam én is. Mi jöhet még ezután, a vágy, Hogy máskor majd meglásd. De előre soha nem tudhatod, Mik lesznek a nagy buktatók. Mondhatsz olykor már bármit, De kis fénysugár csak elcsábít. De reményt ad és majd elveszi, Az íre a pontot is csak felteszi. Azt hittem más lesz, mint a többi, Lelkedet tiporja, szívedet ledönti. Mikor már észbe kapsz késő van, Mert hitted más lesz majd naivan. Hiába minden bölcs gondolat, Ez még nem oldja a gondodat. Vártál jobb lesz, de nem jött be, Írva vagyon ez, a nagy könyvbe. Ember tervez, az isten ki végez, Hogy mit szeretnél nem kérdez. Amit a könyvébe megír úgy lesz, Ad, de hát ember vagy és vétesz. Talán belátod majd hibáztál te is,
További információk