Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Mindig lesz egy angyal... Mindig lesz egy angyal , aki rád vigyáz kincsem! Csak hívnom kell , és rögtön itt lesz mellettem? Igen drágám , nem leszel soha egyedűl igérem! De most nekem mennem kell , várnak odafenn! Anya ! Anya ! Ne menj még kérlek , ha kereslek, hol leszel ? Ha szükségem lesz rád hol keresselek? Nézz fel kincsem az égre , ott egy csillag én leszek, Kivánj bármit és én azon leszek megteszem neked ! Anya ! Anya ! És mond milyen hely van ott fennt? Ott is szeretnek úgy , ahogy én szivből ide lennt? És mond nem fáj a szíved hogy engem itt hagytál? Olyan árva lettem , nélküled nincs boldogság már! Kincsem , mindig lesz egy angyal aki majd megvéd! Csak ha bajban vagy hívd , kérd , mondd ki a nevét! Én már fenntről őrzöm a lépteidet , de itt leszek veled, A lelkem mindig ide fog szállni , és míg alszol átölel! Én most is szeretlek kincsem , de sajnos mennem kell, Ha majd alszol álmaidban , megtalálsz csak ker

Hallgasd ahogy esik az eső ! katt a videóra ! Amikor csendben esik … Amikor csendben esik az eső, Nézel kifele bezárt ablakodon, Gondolataid túl messze járnak, Nincs vége ennek a világnak ! Eljárt az idő , megöregedtél, Nem történt semmi , pihenjél, Van időd hogy számba vedd, De időd véges ahhoz ne tedd! Ne végy számba semmit sem! Hisz arra ott van már a jóisten, Megadtál e mindent magadnak ? Szeretted e eléggé a családodat ? Elgondolkodol , csendben esik, oda kint az eső , azt hallgatod, Arra gondolsz ,hogy mi lesz veled , Nincs senkid , semmid már neked! Férjed eltemetted , gyereked nincs, Hiába kérted , nem volt ki rád tekint, Szerettetek volna , nem adatott meg, Igy most magányosan halhatsz meg! Amikor csendben esik az eső, Próbálod nyugtatni majd magadat, Érzed nem alkalmas ez a pillanat, Hiába próbálsz elfutni magad elől. Hallgatod amint kopognak a cseppek, Csodás amikor fentről leérkeznek, Az ablakon lassan csordogálnak le, Teljes nyugalo

Egy szál virág… Budapest egyik utcáján él egy idős asszony, Sajnos fiatal , idős vagy akárki nincs pardom, Napjaiban lassan felörli a betegség a magány, Nincs semmije étlen él nagy az élelem hiány. Leejtettek egy zacskó cukrot felvette örömmel, Hisz nincs semmije amivel csillapíthatta éhét, Beosztom , gondolta és szépen zsebjébe tette, Minden nap elővette , és jólesően evett belőle. Egy nap arra ment egy kisfiú az anyukájával , Anyja épp ott állt meg telefonált , a fiucskával, Toporgott és nézte a nénit , Ő adott egy cukrot, Tudta jól hogy egy nappal kevesebb élelem jut. Mégis neki adta a fiunak a cukrot , önzetlenűl, Aztán elindultak a fiú integetett az asszonynak, Másnap újra jött a fiú az anyjával , odaszaladt, És adott neki egy virágot , kenyeret , kolbászt. Ezentúl mindennap jött a kisgyerek és egyedül, De a szál virág az nem maradhatott el sohasem ! Mig nem egy nap az asszonyt elvitte a mentő , Szerencsére egy kobor kutyus