Legenda a farkas üvöltésről
Legenda a farkas üvöltésről
Valamikor réges-rég…
Mikor az emberek még
nem házakban laktak,
Egy újszülöttért
farkas ellen bosszút forraltak.
Az éj leple alatt
be osont a farkas a barlangba,
Az ott egyedül alvó
kisfiút szétmarcangolta!
Nem kellett több
sem az ott lakó őslakosnak,
Erre fel minden
ember szemei vérbe forogtak.
Bosszúra éhesen
indultak az éjszaka leple alatt,
Megnyúzzák
elevenen a gyilkoló vad fenevadat!
Összegyűltek és
megkezdődött a hajtóvadászat,
Mind megölni az
erdőben vérszomjas vadakat.
Kihegyezett botokkal
igyekeztek a dzsungelbe,
Ezek a haragos
emberek a farkasok közelébe.
Azt végképp nem
tudhatták hogy a farkasok,
Nagyon is veszélyes
vadállatok és harcosok,
Mire a hold az égen
a legmagasabban járt,
Emberek, farkasok is
elvesztették a csatát!
A csatamezőn csak
nyöszörgő harcosok voltak,
Reggelig nem húzták
ki már , mind meg holtak.
Azóta ha éjjel
farkas üvöltést hallasz, sose félj,
A farkasok így
emlékeznek meg a szeretteikért!
A legenda ilyenkor
kísért, teliholdkor pontosan,
Emberek és a
farkasok lelke már mély álomban,
De a farkas a
legendát tovább adja kicsinyeinek,
Ne menjen az
emberekhez, ne higgyen senkinek!
Budapest. 2019. 11.
25.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése