Ha lenne egy…
Ha lenne egy…
Ha lenne egy
rejtelmes sziget,
Mert érzed arcon
ütött az élet.
Menekülnél
kegyetlen világból,
Bár azt gondolod,
gyávaságból.
El innen a földről
hol nyűg az élet,
Hol kegyetlen rossz
emberek élnek.
Nép szívében már
kiveszett a jóság,
Pár emberben pedig
ott a gyarlóság.
Az úton vérző
szívvel jársz magadban,
Talán hiszel még
jó és szép szavakban.
Néha már magad sem
tudod ki vagy,
Hiszen az időd
lejárt agyad is kihagy.
Sokat gondolsz a
múltra a szépre, jóra,
Úgy elmenekülnél
a világból, de hova?
Egy rejtelmes sziget
hol nincs ott a rossz,
Úgy érzed a kis
szigeten ott minden jobb!
Szüleid már
meghaltak rég,
Gyermeket sem adott
az ég.
Nincs senkid sem, se
barátod,
Kemény az élet, te
is belátod.
Egyedül járod már
a saját utadat,
Feladtad fájón,
elszállt múltadat.
Szemedből a könny
végig pereg,
Életed múlik, órád
egyre ketyeg.
Eddig sem voltál
boldog még soha,
Élet reménytelen,
nagyon mostoha.
Ha lenne egy
rejtelmes sziget távol,
Elmennél te innen,
jobb lesz bárhol!
Vágyakozva
fürkészed a messzeséget,
Talán van egy
sziget ami ad menedéket.
Hova még nem ért
el a gennyes politika,
Talán ott lőn
boldogság, ha lesz emberfia!
Ott még éreznek
szívből az emberek,
Az állatokat sem ok
nélkül ölik meg!
Egymás mellett is
szépen és jól élnek,
Mert örülnek
minden jónak, szépnek!
Budapest. 2019.
11.14.
Saját vers, szerzői
jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése