Kínzó szerelem!

Ohh uram mit vétettem ,

Hova tettem a szemem?

Bántott szóval és tettleg,

Épp nem vert agyon még!

Szerettem , de rettegtem,

Ha lesz haragja ellenem!

Kívántam és gyűlöltem,

Magam érte büntettem!

Fájt a szívem és a lelkem,

Bántott is minden képen!

Mégis akartam érintsen,

Mikor tudtam fáj nekem!

Gyötrelem volt az életem,

Úgy éreztem ő végzetem,

Mégis fájt mikor elhagyott,

Irt levelet is mit itt hagyott!

Leírta benne, bocsássak meg,

Tudja mennyire bántott meg,

Inkább elmegy majd vezekelni,

Idővel talán megbocsájtok neki!

Az idő telt , nem jött többé soha,

A bánat őt is végleg felmorzsolta,

Szeretett a maga módján, de bántott,

Mert szeretteinkkel vívjuk a harcot!

Pedig ha elmondta volna, akkor még,

Talán meg bocsájtottam volna rég !

Így most vissza gondolva, tudatlanul,

Jobb is ez, hogy nem másként alakult!

Budapest . Augusztus 14 .

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet és ha megosztod!