Lovacskák
Lovacskák
Szilajul vágtat egy
lovas csorda,
Egyenesen lovagolnak
le a tóra.
Szél lobogtatja a
csodás sörényük,
Megtorpannak ha
mennek feléjük.
Van köztük fehér,
fekete és tarka,
Sok sok gyönyörű
szép lovacska.
Szabadnak születtek
és vadlovak,
Amit ember meg nem
lovagolhat!
Ahogy vágtat a
ménes, föld remeg,
Néha meg állnak
egy egy hentereg.
A ménes mellett
csikók szaladgálnak,
Kancáknak
büszkesége és a nyájnak!
A vezetőjük egy
csodás fekete mén,
Aki vezeti őket az
erdő végtelenjén.
Kicsiket soha nem
hagyják el s védik,
Ha veszély
közeledik azt ők megérzik.
Csodálatos lények,
mind összetartóak,
Család centrikusak,
hűségesek a lovak!
Legszebb állatfaj
ami a földön létezik,
Nem hiába emberek
is nagyon szeretik.
Aki lovakat tart, és
a szívét elrabolták,
Az ő életét
mindenben megváltoztatják.
Ló egy nagyon nemes
állat, tisztelni kell,
Tudnak azonosulni
minden érintéseddel.
Ha ideges csak
lágyan megsimogatod őt,
Te jelented neki a
boldogságot, lélekerőt.
Iszonyúan tudnak
szeretni és tiszta szívvel,
Ha kell bizony
megvédenek saját testükkel.
Budapest. 2020. 01.
04.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet , ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése