Kimondani könnyű...
Kimondani könnyű...
Szeretlek, elbűvölt
a két szemed,
Ajkadra nyomtam a
pecsétemet.
Halványan látom
még szemedet,
Rég belül őrzöm
az emlékeinket.
Kimondani könnyű,
szeretlek,
Fogadkozni, örökre
tiéd leszek.
Lehazudni az égről
a csillagot,
Csodálkozol, hogy
ilyen vagyok.
Nem ígértem, csak
szerettelek,
Igaziból boldog
voltam veled.
Magadat is
hazugságba keverted!
El játszottad nálam
a becsületed!
Örökké
megbocsájtani sem lehet,
Elpattan a húr,
elszáll a szeretet!
Szertefoszlott álmok
és a képzelet,
Meg se láttad már
hogy szenvedek!
Vérző szívvel
teszed be az ajtót,
Magad mögött
hagyva, e harcot.
Mit ér a szerelem
ha ő nem adja,
Csak azt várja,
hogy tőled kapja.
Kimondani könnyű,
ha másik kéri!
De mennyit ér, az a
kimondott szó,
Amit nem érez a
másik, az a hódító!
Szerelmet érezni
kell, oly boldogan,
Szív mélyéből, a
lélekből fakadóan!
Kedves hiányától,
élted rosszkedvű,
Szeret e, hisz
kimondani oly könnyű!
Szeretlek! Oly
kedves szó, de ez érzés,
Amit adsz,
kimutatsz, már más kérdés.
Ahogy viselkedsz a
másikkal, mutatod,
Érezteted vele és
nem csak kimondod!
Mert kimondani
könnyű ezt a szép szót,
Miközben a másik
nem társ, csak hódító!
Szeretni és
elfogadni, annak amilyen vagy,
De nem birtokolva,
csak él vele s élni hagy!
Budapest. 2020. 07.
03.
Saját
szerzemény,szerzői jogok fenntartva.
Köszönöm a
versemre szánt idődet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése