Hol vannak az álmok…

Egy éjszakán, mikor kerülnek az álmok,

Tétován felkelsz: nem tudom hol vagyok.

Üres az ágy mellettem, a helyed rég kihűlt,

Sírnék, de tudom már nagyon rég elhunyt!

Elhagyott és vitte magával egyik felemet,

Rég volt, hogy ráhúzták a koporsófedelet.

Mikor végleg elment, vitt magával mindent,

Elvitte az összes álmom s örökre megpihent.

Egy megfakult kép, amin vissza mosolyog,

Az emlékemben egészen más a mosolyod.

Oly rég volt, de mégis mintha most lenne,

A társ elvesztése az életből, kemény lecke.

Igen az élet megyen tovább, mert élni kell,

Hiába ígérted azt, örökké mellettem leszel.

A sors közbe szólt, és a halál elvitt messze,

Hol vannak az álmok, és te már a mennybe!

Hol vannak az álmok, mit közösen álmodtunk,

Eltűnt boldogságunk, pedig örökké lángoltunk.

Éjszakánként szerettél, mohón s szenvedéllyel,

Mára minden álmom, darabokra hullott széjjel.

Titkon őrzöm emlékeimben kedves szavaidat,

Eltévedt kóborló lelkem, levetette szárnyaimat.

Hiába hívlak már, nem hallod azt mikor kiáltok,

Lelkemet vesztve sóhajtok, hol vannak az álmok…

Budapest. 2020. 07. 24.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az időt amit a versemre szántál!