Elválás...
Elválás...
Úgy érzem, vége
én elhagylak!
Nincsen már kiben
bízhassak!
Hazudtál és nekem
fáj nagyon,
Eszem vezessen, már
hagyom!
Vissza adom ezt a
gyűrűt neked,
Légy boldog, isten
legyen veled!
A szívemen olyan
sebet ejtettél,
Egyvalamit nagyon elfelejtettél!Esküvőnkkor mit ígértél nekem?
Jóban,rosszban itt
leszel velem!
Igen eljött, a
legelső apró gondnál,
Leléptél mással,
faképnél hagytál!
Két hét múlva,
mégis vissza jöttél,
De már nekem hiába
is könyörögtél!
Elmentél nincsen
több megbocsájtás,
Hiába már nem kell
több fogadkozás!
Nem kell nekem már
több hazudozás!
Amit tettél erre
elmúlott a feloldozás!
Menj lássam a
hátadat, vidd jegyürüd,
Emlékszel ugye? Hát
erre esküdtünk?
Válásunkkor talán
majd rá fogsz jönni,
Gondok elől nem el
kell elmenekülni!
De neked jobb volt
más karjaiba futni,
Azt hitted sohasem
fogsz majd lebukni?
Elég volt, vedd el
ezt a gyűrűt és menj!
Elég sokszor voltam
veled engedékeny!
A házasságban nem
csak öröm a közös,
Van mikor jön egy
gond és az út rögös!
Csalódtam benned és
már nem kellesz!
Legjobban teszed ha
örökre elfelejtesz!
Vedd hát ember a
kabátod és a kalapod,
Soha többé ne nézz
vissza oszt jó napot!
Budapest. 2019. 11.
03.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése