A pillanat

Konok és makrancos ember vagyok,

Nem kérek a világtól, én csak adok!

Nem kérek mást, csak egy pillanatot,

Mi nekem, szívemben, örömet adott!

Csak egy mosolyt mást nem kérek én,

Szeretetemért bárhol a világ peremén!

Mert önzetlen szeretni soha nem vétek,

Világban is, bármely országában éltek!

Mert itt, most fontos a nagy világban,

Mikor mennyi bánat és fájdalom van!

Összefogni, összehozni azt a sok embert,

Hogy megtaláljuk a vírusra az ellenszert!

Most van szükség arra, hogy szeressél,

Hogy vidáman, egészségesen nevessél!

Ne teperjen le a félelmetes Koronavírus,

Ne legyen életünk egy bazi nagycirkusz!

Nehéz most Neked, karantén sem könnyű,

De jobb lesz mint a halál, mert az szörnyű!

De semmi pánik, van mindig egy pillanat,

Mi boldogságod vissza adja egy perc alatt!

Ne tégy mást csak szépre gondolj és jóra,

Menj gondolatban, vagy álmodban a tóra!

Sétálj a partján, vagy légy szabad madár,

Lásd meg, érezd a pillanatot mi körbejár!

Gondolatod bármerre is vigyen utadon,

Testednek lelkednek ez mindig jutalom!

Hát ma, az embereknek nehéz idők járnak

De le győzzük, mutassuk meg a világnak!

Történjen bármi rossz mindig arra gondolj,

Rossz után lesz majd jobb, és ne pánikolj!

Gondolkodj mert most jött el az a pillanat,

Hogy magadon a világválság mit változtat!

Most vagy soha, de még nem késő így se,

Töröld a múltat és bármi lesz nézz az égre!

Lehetőséget és esélyt kapál egy új világban,

Ragadd meg a pillanatot, és arass a mában!

Mert szeretni nem vétek.

Hanem ez, maga az élet!

Mindig mosolyogj bátran,

Higgyél ebben a világban!

Budapest. 2020. 03. 18.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Oszd meg, ha Neked is tetszett! Köszönöm!