Kisvárosi vagányok

 

5 rész

Halvány remény

 

Előzetes:

A srácok bekopogtak, aztán egy hang kiszólt , tessék bejönni. Majd beléptek az irodába. A szerkesztő meglepetten nézett fel a nagy halom papírjai közül a srácokra...

Folytatás :

- Jó napot főszerkesztő úr - köszönt a kis csapat.

- Szép napot Önöknek is fiatalok ! Mi szél hozta erre magukat ? - kérdezte tőlük a főszerkesztő , aki rögtön felismerte a csapatot ... a Kórház angyalai ... akiket a férfi rögtön a szívébe fogadott . Azóta a férfi apja boldog a családjával mióta megismerte őket , hisz az életüket teljes mértékben megváltoztatta ez a pár kedves fiatal .... tele lettek hirtelen csupa szeretettel és egy csapásra megváltozott a véleményük a szülői gondoskodás felől !! Emiatt ennek a pár fiatalnak köszönhetik hogy az apja él és boldog a családjával, és örülnek hogy újra együtt vannak !!

- Hát egy nagyon kényes ügyben szeretnénk beszélni Önnel ...- kezdte Joe , és ezzel kizökkentve a főszerkesztőt a gondolataiból .

- Mivel örök hálával tartozom Maguknak , halljam miről lenne szó ! - válaszolta a főszerkesztő .

- Az újságban olvastuk, hogy az idősek otthona bezárásra vár... - kezdte Joe és körbe nézett a srácokon , erősítésre várva .. Majd így folytatta...

- Szóval mi ennek kapcsán kitaláltunk valamit és elkezdtünk dolgozni rajta , hogy megmenthessük az intézményt a bezárástól. Még ma iskola után felkerestük az intézmény igazgatóját és megbeszéltük vele is ezt a kis tervet. Ő beleegyezett és egy papírt is adott ami felhatalmaz arra hogy a nevükben cselekedjünk . Csak 1 kérésünk lenne , egy közös megbeszélés ill. egy interjú hangfelvétellel hogy a helyi adó is műsorba tűzhesse , mert szeretnénk támogatást az épület felújítására. - mindezt egy szuszra vázolta Joe és elhallgatott majd kérdően néztek a férfire.

- Kmm ... - köszörülte a torkát a főszerkesztő.

- Ezt meg kell beszélnem a kollégákkal is ... - gondolkodott el.

- Ráérnek vagy sietnek ? - kérdezte hirtelen a férfi .

- Ma van időnk már , nincs más programunk ! - felelték majdnem egyszerre a srácok , még mosolygott is a főszerkesztő .

- Látom nagy az összhang, várjanak itt az irodámba mindjárt jövök . - ezzel kilépett az ajtón , magára hagyta a kis csapatot , akik kérdőn és bizakodva néztek össze. A férfi bement a nagy terembe ahol íróasztalok sokasága volt összepréselve és a sok ember monitor előtt dolgoztak vagy épp telefonáltak . Megállt a helység közepén és így szólt.

- Kis figyelmet kollégák ! - szólt kicsit erősebb hangsúllyal hogy figyeljenek rá a többiek.

- Gyertek közelebb , megbeszélés ! - mondta kicsit hangosabban hogy mindenki hallja . Aztán gyorsan felvázolta a helyzetet és hogy van e jelentkező aki ingyen segíteni szeretné ezt a kis projektet.

- A választ most várom, mert itt várnak az irodámba a srácok ! Nos ? - nézett körül a főszerkesztő bízva bennük, hogy nem csalódik most sem .

- Na oké én jelentkezem - szólalt meg egy riporter hölgy és körül nézett. Ránézett a barátnőjére amaz pedig már szólt is .

- Főnök akkor én is jelentkezem . - és rákacsintott a barátnőjére. Amaz mosolyogva visszakacsintott rá.

- Én is itt vagyok Főni ! Rám is számíthatnak az Angyalkák. - suhogott elé egy másik hölgy kolléga!

- Nos férfiúk? Ki lesz velünk? Most ti jöttök! A 3 hölgyemény már itt van :) - nézett szét a főszerkesztő.

- Hát jóó ! - szólalt meg egyik férfi kolléga . Aztán szétnézett a társain …

- És ti ? - kérdezte .

- Rendben!!! - hangzott az egyöntetű válasz a többiektől is.

- Óhhh!!! - hangzott a főszerkesztőtől… meghatódott most!

- Köszönöm az együtt működést hölgyeim és uraim! Fogok szólni miben kell hogy segítsetek , most pedig szólok a srácoknak had örüljenek kicsit ők is... - ezzel vissza ment az irodájába ahol már kezdtek kicsit idegesek lenni a srácok.

- Hát uraim … - kezdte a főszerkesztő és szét tárta a kezét...majd sóhajtott egyet. A srácokban még a vér is megállt , sőt a levegő is … várták most mi lesz… Minden halvány reménynek vége akkor , ha most nincs segítség…

- Minden kollégám benne van ! - kiáltott fel hirtelen a főszerkesztő! Majd mosolyogva nézte az ujjongásban kitörő kis csapatot. Hát a boldogság határtalan lett. Pedig a java most kezdődik , ami a legnehezebb majd, támogatókat találni … De minden követ megmozgatnak, megilleti ez a pár fiatal hogy a történelembe kerüljenek...

- A napokban felhívom az intézmény igazgatóját és egyeztetünk mikor legyen az interjú és fogok időben szólni. - mondta a főszerkesztő.

- Mi holnap suli után megkeressük , mi pedig azért hogy az idős lakóknak legyen helyük addig míg az építés folyik. - mondta Joe.

- Ez egy nagyon jó ötlet !Rajtuk lesz a város szeme ! - vágta rá a főszerkesztő.

Aztán a kis csapat elköszönt ezerszer megköszönve a segítséget. Megbeszélték útközben hogy suli után bemennek a kórházba és megbeszélik az osztályvezetővel hogy mit tehetnek az idős otthon lakóival ha tatarozásra sor kerül. Mert hely csakis ott lehet nekik ahol orvosi felügyelet is van. Aztán Brigiéket lekísérték a vonat állomásra és mentek haza.

- A héten fel kellene ugrani Kriszhez is meg Noelt is meg kell látogatnunk. - mondta Normen.

- Hát igen de most holnap nem lesz időnk, majd elmegyünk utána ha megindítunk mindent. Most ez is épp olyan fontos. - felelte Tony.

- Egyetértek srácok. - szólt közbe Stive.

- Én reggel voltam Krisznél, el is felejtettem mondani. - szólt közbe Joe.

- És említettem lehet nem érünk oda ebben a pár napban, de mondtam neki nem azért mert megfeledkeztünk, hanem most dolgozunk ezen a dolgon. De megértette és sok sikert kívánt mindenkinek, és szurkol nekünk hogy sikerre vigyük a dolgot. - fejezte be Joe.

- Jajj de jó haver, de rendi volt tőled hogy átmentél hozzá :) - mondta Stive aki nagyon közeli jó barátja Krisznek és már aggódott nem hallanak Krisz felől. Aztán lassan mindenki elköszönt és elindultak haza.

Másnap reggel már izgatottan ültek össze , aztán mentek órára. Aztán vége lett ennek a nehéz tanítási napnak is … és elindultak a srácok a kórházba az igazgatóhoz. Tudták már hol van az iroda , így egyenesen oda mentek, majd bekopogtak.

- ÓÓÓ a kis Angyalaink ! Jöjjenek be csak, kis türelmet, ezt a telefont még el kell rendeznem ! - mondta az igazgató és a fotelokra mutatott hogy foglaljanak helyet a srácok.

Hamar végzett az igazgató, majd letette a telefonját és kérdően pillantott a társaságra.

- Nos mi szél hozta erre Önöket újra fiatalok? - kérdezte az igazgató mosolyogva.

- Némi nehézségbe ütköztünk drága Igazgató úr! - kezdte Joe. Majd elmondta a látogatásuk okát. És kérdően nézett a kis csapat az igazgatóra.

- Hát Önök tényleg Angyalok! - kiáltott fel az igazgató.

- Ez az év legszebb kezdeményezése ilyen fiataloktól, és én személy szerint támogatom a kis projektjüket!- felelte az igazgató. Majd hozzá tette.

- A kórházban az elfekvő részlegről az összes idős beteget haza vitte a családja! Ez az Önök érdeme!Ezért hálával tartozik maguknak a kórház is nem csak a családok ! Tehát a válaszom igen, a kórház befogadja azt a pár idős embert addig amíg a tatarozás folyik. - mondta az igazgató és a szeme elhomályosult ahogy ránézett a csapat csillogó szemére. Nyert ügyük van újra gondolták a srácok … és egyre nő a reményük hogy sikerül valamit tenni az intézménnyel mielőtt a kilakoltatás megkezdődne.

- Örök hálánk fogja üldözni drága Igazgató úr ! - mondták a srácok.

- Nem lesz egy interjú az ellenére az igazgató úr ? - kérdezte Tomy.

- Beszéltünk a helyi újság főszerkesztőjével, és ott megkapunk minden támogatást ,hogy az emberek megtudják bajban van ez az intézmény, és hogy legyen segítség ehhez a projekthez. Így a főszerkesztővel majd egy interjút kellene hogy csináljanak . A napokba fel fogja önt ezzel keresni a szerkesztő, hogy mikor tudnának leülni az interjúhoz. Természetesen mi is itt lennénk hiszen folyamatosan keressük majd a támogatókat a céljainkhoz. - mondta Joe az igazgatónak és kérdően néztek rá a srácok.

- Nos mivel ez a kis ügy, egy nagyon szép és dicséretes kezdeményezés, ebből nem fogunk kimaradni! - válaszolt az igazgató. Majd ránézett a fiatalokra és így folytatta.

- A kórház nem gazdag pénzügyileg, és azt a pénzt ilyenre nem használhatja ... viszont én személy szerint támogatnám egy kis tőkével ezt a projektet, mert ennél szebb dolgot elképzelni sem lehet amit Önök végre akarnak hajtani. Ezért a napokban felveszem az intézmény igazgatójával a kapcsolatot és elkérem számlaszámukat, majd megbeszéljük a továbbiakban hogyan fog történni az átköltözés. Meg ápolók, gyógyszerek ilyeneket átbeszélünk ami a lakók jöttével ugye felmerülnek stb stb .. de ez már ránk vár, hogy milyen segítség kell még az idősek ellátásához.

Aztán amikor megszületett a döntés, a srácok megköszönték az együttműködést és az igazgató mindegyikőjükkel kezet rázva köszönt el. Majd a kis csapat elindult hogy meglátogassa a két társukat Noelt és Kriszt , mert tudták hogy nagyon várják már a fejleményeket ők is.

Noel közelebb lakik mint Krisz így előbb Noelhez vették az irányt. Mikor oda értek Noel kitörő örömmel fogadta őket.

- Majd megevett a penész, hogy nem mehettem veletek! - mondta nevetve Noel a többieknek. Azok meg sejtelmesen mosolyogtak.

- Nahh akkor meséljetek mi volt, mert nagyon izgultam ám !! - kezdte Noel majd kérdőn ránézett a csapatra.

- Eddig akivel beszéltünk mindenhol igen volt a válasz. - kezdte Joe.

- Talán már a héten beszél a főszerkesztő a kórház igazgatójával és az intézmény vezetőjével és megegyeznek egy időpontban mikor legyen az interjú. A két igazgató is a héten találkozik és megbeszélik a teendőket. Így ezek állása szerint elindulhat majd az egész projektünk ! - vázolta fel a tényeket Joe.

- Ezek nagyon jó hírek srácok ! Hát büszke vagyok hogy hozzátok tartozom, komolyan!- mondta Noel fátyolos tekintettel.

- És ez még nem minden!- kiáltott fel Brigi!

- Nahh bökjétek már ki!- szólt Noel.

- A kórház igazgatója tette az első ajánlatot a pénzügyi támogatásra! - vágta rá Tomy büszkén.

- De most te mesélj hogy vagy, a lábad javulgat? - kérdezte Joe.

- Mit mond a doki mikor jöhetsz suliba? - kérdezte Stív.

- A jövő héten már mehetek suliba srácok! - ujjongott Noel. Majd felhúzta a combján a nadrágot. Egy hosszú vágás nyom látszott rajta, de szépen el volt már gyógyulva csak heg maradt utána.

- Jó nagy vágásod volt Noel! - kiáltott fel Brigi.

- De te egy igazi hős vagy ! - tette hozzá elismerően Joe és mosolygott mert Ők is büszkék voltak Noelre hisz egy csodával határos módon életet mentett, és majdnem ott maradtak mindketten a nővel! Az utolsó pillanatban hozta ki Noel az asszonyt az égő buszból ami utána fel is robbant.

- Hát szerencsém volt ! - vágta rá mosolyogva Noel .

- Ugyan haver! -vágta rá Joe.

- Te csináltad nem a szerencse !! Nem mert volna vissza menni oda láttad senki, Te mentél vissza és sikerült , Neked … ez nem a szerencsén múlott hidd csak el, bátor voltál.. ennyi! - fűzte hozzá Stív .

- Naaa jó van beszélünk arról hogy mi lesz most aztán , hogy szerzünk támogatókat? - kérdezte Noel.

- Még annyit beszélgettünk, hogy az interju meglesz talán elindul valami, aztán kisebb – nagyobb cégeket kell mellénk állítani .. akkor ha támogatást kap az intézmény nekifogunk vállalkozók keresésének akik kivitelezik a munkát. - fejtette ki Joe.

- Ha szerencsénk van az idén még be is fejezhetjük ezt a kis projektet :) - mosolygott Brigi Noelra .

- Srácok menjünk át Kriszhez, már nagyon vár biztos bennünket. - indítványozta Stív.

- Te is jössz Noel? - kérdezett rá Stív a fiúra.

- Persze ! Mi az hogy!!! Hogy ne mennék srácok!- vágta rá rögtön Noel.

Összekapta magát és elindultak Kriszhez, aki nem messze lakott Noeléktől. Kicsit sántikált még Noel, de próbáltak a többiek is lépést tartani vele.

Mikor oda értek Kriszékhez bezörögtek, majd egy jó kis idő teltével kinyílott az ajtó … A srácok nem hittek a szemüknek!!! Krisz nyitott ajtót tolószék nélkül két bottal…

folyt… a 6 részben.