Egy őszi napon...


 

Egy őszi napon...


Egy őszi napon elhagytál engem

Összetört szívem sikolt a lelkem

Nem kellek én már többé neked

Elhagytad most már földi életed


Hosszú éjszakák, fagyos reggelek

Nincs ki nyugtassa a bús lelkemet

Hogyan történt ez, én sem tudom

Fagyos lett már minden hajnalom.


Bár a múltat semmissé tehetném

Kérhetném ezt, újra megtenném

Igaz nem bánok már semmit sem

Csak istent kérem, hogy segítsen


Tudjam lelkemből kiűzni a múltat

Sok bánat, mennyi könny hullhat

Túl sok a rossz mi történt velem,

Ebben az elmúlt s leélt éveimben


Úgy feledném a rosszat ha tudnám

Hiába de nem jössz vissza hozzám

Elmentél örökre becsukódott a kapu

Nem maradt más utánad csak hamu.


Budapest. 2020. 09. 18.


Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Élet? Éled?

Mint homokszemek...