Lelkem szabad...

Kiégtem én, lelkem újra szabad,

Hogy mennyire fájnak a szavak?

Égetnek, hideg zuhanyként el ért ,

Kivégeztek és meghalt valakiért.

Igen a lelkem szabad, te mondod,

De a többi már nem a te gondod!

Elhagytál nincs többé hazugság,

Szerettél? Nem, ez az álnokság!

Nem! Te úgy soha sem szerettél,

Mint én téged, te most vesztettél.

Szívem romokban, nincs visszaút,

Elhagytál, de tiéd lehet ez a múlt!

Azt mondod most a lelkem szabad,

Szerinted nyűg volt ez a kapcsolat!

Elengedtél, menjek el amerre látok,

Majd kapok hozzám illő hű barátot!

Igen, hisz megcsaltál úton, útfélen,

Hazudtad te szeretsz minden éjjen!

Rájöttem az apró kalandjaidra rég,

De nem gondoltam így jön el a vég!

Jó! Menj csak máshoz talán jobb vele,

Nézd, én nem sírok nem leszek ellene!

De vidd a múltat is, nem kell az nekem,

Olcsó kis játék volt részedről az érzelem.

Nem akarlak többé látni sem, halott vagy,

Én számomra nem is létezel, majd ha fagy!

Látod? Gondoltad milyen kemény vagyok?

Hát szabad lelkem, és nyomot sem hagyok!

Majd jön valaki más, ki csak engem szeret,

Ki nem rabságban tartja, a szabad lelkemet!

Ki szeretni tud és nem csalfa hűtlen ember,

Ki szerelmemet elfogadja s szeretni is mer!

Budapest. 2020. 09. 06.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!