Öreg kabát

Minap az utcán ballagok,

Előttem a fázós angyalok.

Vacognak, a föld oly hideg,

Ország, város minden rideg.

Eljöttek, szeretetet lehozva,

Ember gondját tán megoldja.

De még ők is fáznak itt lent,

A gyűlölet megölt mindent!

Meg - megállva nézem őket,

Szeretet még így is győzhet?

Az ember mindent tönkretett,

Hiába a sok angyal született!

Már ők sem tehetnek semmit,

Nem menthetnek meg senkit!

Mindenért az ember a felelős,

Kárunk ezen a földön jelentős.

Dideregve néznek rám ők is,

Szomorúan nézek rájuk én is!

Öreg kabátomat csak levetem,

Rájuk terítem én oly kegyesen!

Segítenék rajtuk de nem tudok,

Földön meghalnak az angyalok!

Jég szívek hűtik e csodás földet,

Már angyalok hada sem segíthet!

Nem tudom megállni oda ballagok,

Néznek rám rémülten az angyalok!

Az összes szeretetemmel átölelem,

Jó szívvel és lélekkel felöltöztetem!

Már nem haldoklik és nem is fázik,

Öreg kabátomban hálásan megbújik!

Erejét összeszedve fel is melegszik,

Megköszönve, elszáll és cselekszik!

Aki e angyalt meglássa hogy itt van,

Segítsen neki nagyon szeretni bátran.

Csak néha kell egy jó szó, egy barát,

Igaz szeretet, meg egy jó öreg kabát!

Budapest. 2020. 09. 04.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!