Kisvárosi vagányok / 2 rész

2.Rész

Halálos csend

Előző részből:

- Menjetek haza , holnap bejöhettek ha mi is felmehetünk Kriszhez. De most senkit nem engednek be hozzá. - szólt vissza Krisz apja.

Közben a rendőrség felvette a jegyzőkönyvet és a srácok bementek a kórházba. Romen elmondta amit megtudtak és így kimentek a kórházból és leültek az épület előtt egy téren. Hallgattak magukba roskadva… mindenkin átfutott velük is megtörténhetett volna… Most mi lesz velük…

Már eléggé este volt és így a testvérekkel lesétáltak az állomásra hisz Romennek és Briginek haza kellett menniük. Megbeszélték reggel jönnek vissza és bemennek a kórházba együtt, nem hagyják magukra Kriszt a bajban sem.

Joy , Noel, Tomy és Stiv magukra maradtak, lassan elindultak haza felé ők is. Nagyon szótlanok voltak és nem volt kedvük most gördeszkázni, így a vállukon vitték hazáig.

Még nem tudták hogy ez a nap az egész életüket megváltoztatja és fenekestől felfordítja…

FOLYTATÁS:

Reggel a srácok elég nyúzott ábrázattal találkoztak a Múzeum előtti téren, aztán mentek le a vasútállomás felé… Nem beszéltek össze... de egyikük sem hozta el a gördeszkáját , egyre gondoltak... szomorúan baktattak le a vonathoz amivel jön Brigi és Romen. Aztán mikor beért a vonat leszállt a testvér pár akiket bánatosan üdvözölt a kis csapat, majd lassan indultak a kórházhoz.

Mikor oda értek megálltak és tanakodni kezdtek.

- Szerintetek be fognak engedni Kriszhez minket?- kérdezte félve Brigi.

- Kérdezzük meg! - vetette fel Joe.

- Majd én oda megyek és megkérdem az információs pultnál azt a kis csini virágot ! - szólt rájuk Noel. Majd elsétált a bejárat felé.

Tomy , Stív, Joe és a két testvér Brigi és Romen csak hosszan néztek utána.

- Talán Noelnak sikerül. - suttogta Brigi. Majd lehajtotta a fejét és egy követ piszkált a lábával a földön. A többiek nem szóltak csak hangtalan nézték ahogy Brigi rugdossa azt a darab kis kavicsot.

Majd vissza jött Noel aki irdatlan mérges volt.

- Azt mondta az a nőci, hogy nem vagyunk a betegnek közeli hozzátartozói, ezért nem is mehetünk fel még az osztályra sem, mert nincs látogatás !- fakadt ki a fiú.

- Nem adhat felvilágosítást sem, csak a hozzátartozóinak … hát nem hiszem el naaa…...a qurva életbe !! - mérgelődött tovább Noel.

- Jól van haver állj mááá le, csillapodjál oké? - szólt rá Tomy kicsit idegesen.

- De azért valamit ki kellene találni…- mondta Joe, majd Brigire nézett.

- Most miért én rám nézel Joe! Én mit tehetnék … mond csak! - morrantott fel a lány most már ő is dühösen.

- Hát baxod a szerelmed vagy mi! Vagy nem ? Akkor téged beengedhetnek hisz közeli vagy Krisznek .- váltott kicsit Joe hangosabb üzem módba.

- Ugyan már nem vagyok rokona, és nem férjem még Krisz! Ezt Te is tudhatnád te nagyokos! - vágta Brigi Joe arcába!

- Naa!!! De ne veszekedjetek már ! Inkább gondolkodjunk! - szólt rájuk Stív, aki még egy hangot sem szólt csak hallgatta a vitát ...

- Azt mondta Lili néni, Krisz anyja, hogy várjuk meg őket, mert ma jönnek majd be és akkor eldől hogy látogatható e Krisz vagy sem ! - magyarázta Brigi a többieknek. Így leültek a padokra és egy darabig csend honolt és nem beszélgettek.

Majd Brigi szipogott, a többiek ránéztek…

- Most meg mi van kislány? - kérdezte Joe, mert azt hitte miatta pityereg a lány.

- Én vagyok az oka mindennek, hogy Krisz most bajban van …- fakadt ki Brigi.

- Nem igaz, ezt te is tudod! Miért mondasz ilyeneket! - mondta Joe a lánynak és odahúzódott mellé majd a vállát átölelte.

- Miért vádolnád magadat Brigi! - szólt rá Stív. Aki tényleg nagyon kedvelte Kriszt.

- Az istenre kérlek, ne csináld már! - kérte Romen a húgát.

- Alig aludtam a szipogásodtól, most meg megint kezded, azzal nem segítesz senkinek!- folytatta Romen.

- Jól van már! Ne bántsátok Brigit! Hisz az ő szerelme, kicsit gondolkodjatok, ti sem lennétek különbek ha a ti szerelmetek feküdne most Krisz helyett. - szólt rá újra a társaságra Stív.

Ebben az egyben egyetértettek. Majd lecsillapodtak és vártak Krisz szüleire.

Már elmúlt dél is mikor beállt a kórház elé egy fekete Renault és kiszállt belőle Krisz anyja és apja. Oda intettek és Brigit oda hívták, majd mondta neki az apa hogy most felmennek és beszélnek egy orvossal, mert még nem tudnak semmit. A kórházból nem kaptak telefont, de nem tudtak volna otthon maradni ebben a bizonytalanságban.

Hajnalban Krisz is magához tért. Kinyitotta a szemét és próbálta a fejét elfordítani de nem érezte az egész testét. Olyan érzése volt mintha egy medencében lenne és lebegne. Szólni akart valakinek de egy hang nem jött ki a száján , miközben érezte hogy beszél de nem hallotta saját magát. Borzalmas érzés kerítette magába, egyszerűen nem tudta mit tehetne. A szeme sarkából látta a gépet és távolabb sok ágyat amiken mozdulatlan emberek fekszenek. Látta azt is hogy azok a gépek villognak és a nővérek ide oda járkálnak azok közt az emberek közt. Megpróbált még egyszer megszólalni de nem ment, erre rettenetes félelem fogta el a srácot és érezte az arcán a leguruló könnycseppeket… sírt. Sírt, mert tehetetlen testtel, nem érzett nem hallott semmit maga körül.

Nem emlékezett hogy került ide csak egy képkocka maradt a fejében ahogy gondolkodott és bevillant neki . Ahogy ránézett a kedvesére mikor elesett ahogy gördeszkáztak és igen érezte azt a hatalmas éles fájdalmat egy pillanatra … Most már biztos volt benne hogy balesete volt , igen tudatosult benne. de hol van a szerelme Brigi?

- Istenem ! - gondolta a fiú .

Mi történhetett vele? Csak nem őt is elütötték…Erre már az őrület határán volt . Senki nem jön ide már ? Úristen mondja meg valaki mi történt vele ?!

Aztán látta hogy egyik nővér észre vette hogy feleszmélt Krisz és elindult az ágya felé.

Látta hogy fölé hajolva mond neki valamit , amit ő egyáltalán nem hallott meg és nem is tudott reagálni rá. Már már azt hitte megőrült, egyszerűen olyan érzése volt mint ha egy zacskóban lenne a feje és nem érzékelte a hangokat és nem tudott beszélni hiába nyitotta ki a száját. Pedig érezte beszél de nem hallotta saját hangját sem. De mi van hát ? Nem igaz hogy megsüketült és nem hallja a körülötte zizegő zajokat … és semmit egyáltalán.

Nem tudta leállítani magát omlottak a könnyei , aztán most először érzett valamit , mintha valami nehéz akármi lenne a mellkasán. Nehezebben vette a levegőt és majdnem fájt az is. Ránézett könyörgően a nővérre de nem tudta elmondani neki mekkora kínban van , csak kapkodta a levegőt és azt hitte most itt a vég mert megfullad…

A nővér észre vehette a bajt és gyorsan megkerülte az ágyat , ahogy a fiú a szeme sarkából kivette valamit csinált azon az otromba gépen és kicsit megkönnyebbült Krisz az a valami adott neki levegőt … érezte amint befújja a mellkasába és így tiszta levegő áramlott a testébe … nagyon jó érzés volt neki újra levegőt kapni. A nővérke fölé hajolt és mozgott a szája , próbálta Krisz leolvasni mit beszél …

- Így már jobb fiatalember ? - ezt kérdezte a nővérke tőle, de mivel nem tudott Krisz kommunikálni így hálásan becsukta szemét és újra kinyitotta és ránézett a nővérkére. Az pedig mosolygott rá és megsimogatta Krisz homlokát . Ez nagyon jól esett a fiúnak és behunyta a szemét újra és kinyitotta , és bele nézett abba a szempárba amelyik az előbb az életét mentette meg , különben megfulladt volna … Úgy érezte Krisz, hogy mosolyog de valahogy nem tudja megmagyarázni mint ha nem is ő lenne a saját testében... A nővérke pedig rámosolygott és elment.

Krisz így egyedül maradt a saját gondolataival. Lehunyta a szemét és próbált nem gondolkozni és semmire nem gondolni …. talán egy álom ez... egy rém álom , és nem sokára felébred…

lehunyta a szemét és próbált elaludni … érezte nagyon gyenge …. aztán nem sokára el is aludt.

Álmodott … a kedvesével elmentek a tengerhez fürdeni és fogócskáztak a vízben, hangosan nevetve … mikor utolérte Brigit aki sikoltva nevetett majd elkapta a derekát és hosszan csókolták egymást. Kimentek a homokos partra és lefeküdtek egymás mellé. A lány megfogta Krisz kezét és simogatta majd belecsókolt a tenyerébe… Krisz oda fordult a lány felé és megsimogatta az arcát , hosszú göndör barna haját elsimította a homlokából majd átölelte és így feküdtek sokáig … érezte ahogy a tengervíz nyaldossa a lábait és a lány forró testét a mellkasán. Ahogy a szerelme szíve zakatolt, minden egyes dobbanását érezte… Boldog pillanatok voltak… Imádták egymást. Azt tervezték vége a sulinak összeházasodnak. Brigit nagyon szerették Krisz szülei, de sokat dorgálták őket, ha a srácokkal lógtak és gördeszkáztak. Igaz ami igaz sok őrültséget csináltak és mint egy kisvárosban, mindenki ismert mindenkit majdnem … ezért hamar pletyka kerekedett a sok csínytevésükből. Így aztán már rettegtek tőlük az emberek. Krisz apja és anyja soha nem hagyta békén őket, hogy ne járjanak el a srácokkal … de hát barátok voltak és szerettek velük lógni …

Közben a fiú szülei megkeresték azt az orvost aki a fiukat műtötte, aki rögtön felismerte Krisz szüleit.

- Ohh! Üdvözlöm kedves… - kezdte a doki.

- A feleségem Liliána engem Roy Richter – nek hívnak. - mondta gyorsan Krisz apja.

- Üljenek le kérem! - mondta az orvos.

- Jó híreim is vannak! Krisztián tudatánál van és így a további kivizsgálásoknak sincs akadálya. - kezdte a doki. Lili pedig ránézett a férjére és megfogták egymás kezét, majd újra az orvosra tekintettek.

- Az állapotát stabilizáltuk, így ma délelőtt lesz a fiuknak egy teljes teströntgen és egy agyi CT is. Az eredményektől függ most milyen kezelések jöhetnek számításba. Felerősítjük a szervezetét és neki állunk a műtét sorozatnak is. Azt hogy mikor, egyenlőre még semmit nem tudunk. Most az a lényeg hogy hol van még törés és repedés! Mivel az egész teste sérült , nehezen mozgatható így hevederekben fogjuk kivizsgálásokat megcsinálni. Egyenlőre az intenzíven van és ott is tartjuk, mert a tüdő még a nagy műtét után nem megfelelő kapacitású, így szükség van a gépi lélegeztetésre is. Folyamatos felügyelet alatt van , nyugodjanak meg. - magyarázta a doki.

- Jól hallottam heveder ? - kérdezte Roy.

- Igen uram! Sajnos nincs más ágy… ami van ehhez a testhez most nem megfelelő, és hogy ne károsodjon a test csontozata, így könnyített rugalmas háló formájú hevedert használunk. - mondta a doki.

- Az a heveder ágy formájú, amit egy vizes blokkal helyettesítünk. Nos ebben fekszik a fiuk, az egy olyan speciális ágy ami a testét nem nyomja, hogy a gerincén is a törés el ne csússzon. Egy merevített háló tartja a fejét, a gerincét és a végtagokat is. Maga a test egy olyan oldatban van ami a fájdalmait tompítja.

Valószínű a vérzés csillapítóktól a belső vérzései megszűntek, de ezt majd külön speciális vizsgálatokkal kell megvizsgálni. De úgy néz ki most nincs vérzés a belsőtestben. - fejezte be az orvos.

- Van valami kérdésük? Mit szeretnének még megtudni? - kérdezte az orvos tőlük.

- Mikor láthatjuk a fiunkat doktor úr? - szegezte neki a kérdést Lili és ránézett a férjére.

- A vizsgálatok után pár percre bemehetnek, de ne terheljék a beteget semmivel. - kötötte ki az orvos.

- Rendben, köszönjük Dr Úr! - köszönte Roy a dokinak.

- A menyasszony is bejöhet velünk? Már itt van ő is, lent vár a kórház előtt és nagyon aggódik, látni szeretné a vőlegényét. - magyarázta Lili.

Jó nem bánom egy pár percre, de a beteget meg nem foghatják, nem érhetnek hozzá! Kérem ezt tartsák szem előtt…. nem tudjuk milyen reakciót váltana ki a testéből. Rándulás stb … végzetes lehet! - óva intette a házaspárt.

Majd felkelt és kikísérte a szülőket és szólt a nővéreknek hogy az intenzíven lévő fiukhoz 3 embert engedhetnek be, de csak pár percre. Most lemennek a menyasszonyért és jönnek fel, kísérje majd át őket az intenzív részlegre, ahol az égéses betegek vannak.

Lili leküldte a férjét hogy szóljon Briginek és együtt jöttek fel. Majd a nővér át kísérte őket egy hosszú folyosón, ahol nagyon hideg volt. Brigi ránézett Lilire aki szintén megborzongott, és jobban odabújt Royhoz. De a lánynak is eléggé libabőrös lett mindene olyan hűvös volt az a hely.

- Itt nagyon lent tartjuk a hőmérsékletet 13 - 16 fok közt van itt, mert az égéses betegek a hideg levegőben jobban érzik magukat. Minden beteg külön van kategóriánként egy egy vizes blokkban fektetve. A maguk fia is ilyen blokkban található de kicsit másabb mégis. Nem tudom a Dr . Úr elmondta e hogy a beteget megfogni nem szabad? - kérdezte a nővér tőlük.

- Igen mondta és azt is hogy miért nem. Köszönjük. - válaszolta Lili és újra megrázkódott a hidegben.

Mikor kinyitotta előttük az ajtót a nővér, majd nem hanyatt estek attól a bűztől ami kiáradt a teremből. Gyorsan körülnéztek, látták a nagy gépeket amin kis fény villogott és szív verés formájában csipogott folyamatosan. Volt talán még 50 ilyen kád -féle ágy ( ezek a vizesblokkok ), amiből csak egy-egy fej látszott ki. A fejekről csövek, elektródák kúsztak fel a gépekhez. Alattuk és mellettük egy olyan gép volt mint egy igazi daru. Azzal emelik a betegeket hevederekben.

- Borzasztó ez a szag! - mondta Brigi.

- Sajnos a bőr amikor megég annak a szagát érzi kedves. Ráadásul a folyadék sem jobb illatú amiben lebegnek a betegek. - mosolyogta el magát a nővérke.

- Jöjjenek kérem erre itt van a fiuk ebben a 08 – as blokkban. Kérem ne nyúljanak semmihez és a beteghez sem ! - fordult vissza a nővér menet közben.

- Pár percig lehetnek, mindjárt vissza jövök magukért. - szólt még a szülőknek és kifordult az ajtón , majd becsukta maga után.

Majd meglátták Kriszt, ahogy a feje le van szíjazva és rengeteg elektróda van rajta a homlokán, tarkójától, a halántékán, a víz alól pedig sok sok cső ami egyenest a gépbe van bekötve. A teste lent volt teljesen abba a masszába. Még nem is víz formája volt, hanem olyan sűrű valami… kocsonyás vagy inkább zselés anyag. Krisz szeme csukva volt. Csak nézték és el nem tudták dönteni hogy most egyáltalán hogy lehet így lenni, létezni. Csak reménykedtek nincsenek nagy fájdalmai, és azon imádkoztak ne is legyenek. Mindhármuk fejében most átfutott egy gondolat, egy rossz pillanat és az élet valahol megálljt parancsol. Ma neki holnap ki tudja … Briginek és Lilinek folytak a könnyei, nem tudták hogy most mi lesz hogyan tovább. Egy álom dőlt össze Brigiben is, de történjen bárhogy nem adja fel és Krisz mellett marad. Lili épp erre gondolt... hogy egyedül ő az édesanyja, és most Krisznek nagy szüksége lesz rá. Mert kemény harcnak néznek elébe. Rá nézett Lili Brigire és az asszony oda ment mellé és átölelte.

- Nem adjuk fel kislányom, nem adhatjuk fel!- súgta Lili a kis menyének. Akinek lefolytak a könnyei az arcán és rácsöppent Lili kezére.

- Most erősnek kell lennünk, ne sírj, ne lássa ha felébredne hogy siratjuk … hisz életben van!- mondta Briginek Krisz anyja.

Lili nagyon erős asszony, nehezen mutatja ki az érzéseit másnak. Most is vissza fogott volt. Senki nem tudja mi zajlik a lelkében. Tűr csak tűr mindig, és nem panaszkodik soha. Pedig volt és van egy csomó betegsége csak nem veszi túl komolyan őket. Úgy éli a hétköznapjait mint bárki más egy egészséges valaki. Egyedül Roy tudja csak hogy a fájdalmától az asszony éjjeleket nem alszik.

Ezért nagyon tiszteli és szereti Roy a feleségét. Akiért még az életét is oda adná, hogy csak ne legyen fájdalma. Közben halkan nyílik az ajtó és belép a nővér. Ekkor még vissza fordulnak Kriszhez hogy még egyszer ránézzenek, olyan nehéz otthagyni azt akit szeret az ember, de a tehetetlenség megöli őket.

Majd követik a nővért ki az ajtón. Ekkor Brigi még egyszer hátra néz és látja Krisz szeme nyitva!

- Nézzétek Krisz ébren van ! - kiáltott fel Brigi. Erre megfordultak és vissza mentek, még a nővér is.

A nővér fölé hajolt.

- Hogy van Krisztián? Vannak fájdalmai?- kérdezte tőle a nővér.

Krisz csak nézett nagy szemekkel hisz nem hallja mit kérdezett a nővér. Valamit szeretne mondani a családjának is , de nem tudja a fejét elmozdítani hogy feléjük nézzen!

De azért hálásan nézett az anyjára mert Brigi is eljött, csak tudna beszélni és hallaná most mit beszélnek! Tudják egyáltalán hogy nem hall? Lehet nem is tudják ! Akkor most hogy tudja elmondani nekik , hiszen még a kezét sem tudja felemelni, hogy legalább eltudja mutogatni hogy most mit érez és hogy van. Tehetetlennek érezte magát Krisz és fáradtan, szomorúan becsukta a szemét. A többiek azt hitték elaludt, és elköszöntek tőle , de a srác sajnos ezt sem hallotta meg.

Brigi is nagyon szomorú lett, lehet meg sem ismerte őket, hiszen nem szólt hozzájuk egy szót sem.

Mire újra kinyitotta Krisz a szemét már mindenki elment. A fiúnak eleredtek a könnyei…

- Istenem ! – gondolta magában.

- Nem akarok így élni! Vedd el az életem hisz nem érek semmit! Nem akarom hogy miattam bánkódjanak! Kérlek istenem, nem bírom ezt a halálos csöndet, nem hallom a szeretteimet és Brigi csengő hangját, nem élem túl ezt nem! Ohh istenem könyörülj meg rajtam, szabadíts meg az életemtől. - fohászkodott Krisz ...aztán sírva elnyomta az álom újra.

Közben kiértek a kórház elé Krisz szülei és Brigi. Aztán a szülők hamar elköszöntek és Brigi oda ment a többiekhez, azok meg körbe fogták és kérdezgették.

- Naaa hogy van Krisz? Mondj nekünk már valamit! - kérték a srácok.

- jajj srácok ha láttátok volna … meghalok ezt nem bírom elviselni… és miattam van most így … - sírta el magát Brigi.

- Ne mondj ilyet kislány! Egy óvatlan pillanat volt , nem a te hibád ! Bármelyikünkkel megeshetett volna … sajnos felelőtlenek voltunk és most Krisz szenvedi a kárát!- mondta Stív .. és a lányt megölelte majd Brigiből kitört megint a sírás.

Sokáig voltak a kórház előtt a parkban, aztán be esteledett és mindenki elindult haza. Brigit és Roment lekísérték a vonat állomásra, majd mikor kiindult a vonat haza vették az irányt a srácok is.

Nem volt kedvük sehova menni és pláne bolondozni, mint mikor Krisz is velük volt.

Egy hétig minden nap a srácok ott töltötték a kórház előtt a szabadidejüket. Nem száguldoztak a gördeszkájukkal és nem is hordták magukkal. A kis csapat néma csöndben ült egymás mellett minden nap a padokon. Néha törték meg a csendet, mikor látogatáskor csak Brigi és a szülők mehettek fel… Brigi egyre elkeseredettebb lett, látszott rajta nagyon. Mindig csak annyit mondott a srácoknak hogy gyógyulgat és üdvözli a srácokat. Siet meggyógyulni. Csak a szülök és Brigi tudták ebből az állapotból nem fog hamar felgyógyulni Krisz és valószínű az is hogy örök életére béna marad. Csak titkon bíztak benne hogy nem így lesz , de amint meglátogatták Kriszt nem hittek benne hogy meg is akar gyógyulni a fiú. Nem beszélt Krisz csak hallgatott némán, amikor bent voltak nála általában aludt.

Közben az orvosok sem tétlenkedtek, a kivizsgálások folytak és erősítették a fiút infúzióval, a következő nagy műtétjére.

Mikor eljött az a nap is rettenetesen izgultak a szülők és a csapat is. Krisz lábát ami szilánkosra tört azt műtötték meg. 6 órás műtéttel rakták össze neki és lemezekkel csavarokkal lett össze húzatva hogy forrjon össze rendesen. A fiút speciális hevederben szállították a műtőbe és a vizsgálatokra végig. Eltelt 3 hét és jött a következő nagy műtét ami nagyon veszélyes beavatkozásnak tűnt. A gerinc és a nyakcsigolyát kellett helyre rakniuk. 12 óra hosszat volt Krisz a műtőben. A műtét után kapott egy gipsz ágyat amiben most már feküdhetett. Hát nem volt kényelmes, nagyon nem… De Krisz senkinek nem panaszkodott, tűrte és csendben volt mindig. Nem beszélt senkivel és nem is kommunikált még az orvosokkal se, se pedig az ápoló személyzettel.

Aztán újabb három hét… és Krisz lekerült a rehabilitációs osztályra, ahol minden nap mozgatni fogják a gyógytornászok. Innentől lehet látogatni is majd a srácoknak. Mikor legelőször be mentek hozzá már az ajtóból harsogták hogy boldog születés napot , hisz ma lett a fiú 20 éves.

Aztán mikor oda értek az ágy elé, furcsán meglepettnek tűnt Krisz. Tudták valamiért nem beszél a fiú senkivel , amit az orvosok is furcsállottak , de a sokknak tudtak be.

- Krisz drága barátom! De jó újra látni téged! - kiáltott fel Stív aki a fiú legjobb barátja volt. De Krisz nem reagált amit a srácok furcsállottak. Brigi oda ment a fiuhoz és most már szabadon megölelhette. A fülébe súgva mennyire jó érezni őt újra.

- De miért nem szólsz szerelmem semmit? - kérdezte a lány és kicsit szomorkásan megcsókolta a fiút. Majd leült az ágy szélére onnan nézett Kriszre. Akkor a fiú már nem bírta tovább és elsírta magát, omlottak a könnyei és ezt a többiek is látták. Borzasztó volt átélni nekik hogy a fiú sír és nem szól hozzájuk. Mindannyian értetlenül néztek csak rá, hogy mi lehet a baj.

- Figyelj Krisz, ha nem mondod mi van miben segíthetünk, akkor nem is tudunk segíteni!- mondta Stív Krisz barátja. De mivel a srácok látták Krisz arcát és már annyira ismerték egymást, szinte leolvasva róla hogy itt valami baj van.

A srácok össze néztek és kipattant Noelből egy ötlet.

- Mi lenne ha játszanánk? Kérdezünk és válaszolj igennel vagy nemmel. Rendben? - szólt noel Kriszhez. De mivel Krisz elöl állt így a fiú leolvasta a szájáról mit mondott Noel és alig láthatóan biccentett a fejével. Brigi még mindig az ágya szélén ült, és annyira örült neki hogy a fiú belement a játékba. De még mindig furcsállotta hogy nem beszél Krisz. Erről nem szólt egyik orvos sem hogy Krisz nem beszél, vagy nem tud beszélni , de megértette a kérdést.

- Jól van szerelmem , akkor játszunk tovább. - mondta szelíden Krisznek. A fiú látta Brigi száját és értette a lányt ezért biccentett egyet.

- Hogy érzed magad ? Fáj valamid? - kérdezte Tomy. De mivel nem láthatta Krisz hogy Tomy hozzá beszélt nem reagálta le. Ezért kicsit odébb ment Kriszhez és újra megkérdezte. Krisz pedig láthatta Tomy száját majd tekerte a fejét a fiú hogy nem fáj semmije.

- Nem tudjuk mi lehet a baj, de próbáljunk utána járni. Próbálj egyet kiáltani, nem e hangszáladdal van gond. - próbálkozott a fiúval most Joe.

Erre Krisz kinyitotta a száját és furcsa hangon kiáltotta hogy nem, alig érthetően, de nem -et kiáltott.

Krisz annyira elszerette volna mondani a többieknek hogy nem hallja a beszédüket de csak értelmetlen hangokkal tudatta, amit a fiú ugye nem is hallott.

A többiek pedig nem értették meg őt. Napról napra csalódottabbak voltak a srácok is és Krisz is, amiért nem tudnak normálisan beszélgetni.

Lázasan törték a fejüket mindig mikor kimentek a látogatásról és agyaltak hogy mi lehet a gond … mert hogy valami nem stimmel az biztos és ezt az orvosok nem veszik észre??? Brigi is aggódik nagyon a fiú miatt és ki van egy ideje nagyon készülve. Még pár hét és kezdődik az iskola is, de sajnos Krisz nélkül kell járniuk, mert arra nem fog felépülni a fiú. Kriszt meglátogatták a tanárai is , de velük sem tudott a fiú beszélni. Sem a szüleivel sem a szerelmével nem tud kommunikálni! Krisz is törte a fejét most már, hogy valami módon el kell tudnia mondani azt hogy nem hallja őket. De azt sem hallja mit mond, tudja mit akar mondani de nem sikerül mégse, ezek szerint... mert nem értik meg őt.

- Srácok Krisz lát bennünket akkor látja azt is ha leírunk valamit papírra!- vetette fel Brigi. - Uhh tényleg Brigi mennyire klassz ötlet! Tudtam te vagy köztünk a legkreatívabb !!! Csináljunk egy ÁBC- ét vagy szavakat kis papírokra! - kiáltott fel Romen. Mikor haza értek neki álltak rögtön! Az ÁBC összes betűjét lerajzolták kis papírokra. Másnap mikor mentek látogatni vittek kis rajztáblát meg kicsi rajz szegeket.

Nagy izgalomban mentek be a fiúhoz! Mindjárt mutatták is neki a betűket és mondták neki hogy ÁBC sorrendben mutatják rakja ki biccentésekkel amit mondani szeretne, így tudnának beszélgetni is!

Boldog volt Krisz és elhúzta a száját mosolyra , végre a barátai rájöttek egy jó megoldásra! Látták a többiek hogy Krisznek is tetszik a dolog, így neki álltak a betűket sorban felmutatni. Aztán olvasták ki mit íratott le Krisz az összerakott ÁBC - ből.

- Halálos csend! - ezt a két szót rakták ki a srácok amit Krisz biccentéseivel jelzett, hogy rakják a táblára.