A magányos farkas legendája

A magányos farkas legendája

Az erdő sűrűjében élsz csendben a bokrok alatt kínlódsz ,
szenvedsz érzed belül már rég magányosan jársz -kelsz ,
Mindenki elkerül s az élet is elhagy ,
nem akar HÍM és csak magad vagy.

Pedig tudnád úúúgy szeretni és vele hálni ,
és tudod azt is , hogy történhetne bármi !
Nem vagy nagy és erős , nem vagy bátor,
hisz lány farkas vagy , így bánatoskodól !

A falka is kitagadott , a szüleid is megölték ...
Egyedül maradtál kölyök korodtól , már rég !
Ha kimész vadászni mert éhes vagy a rejtekedből ,
A falkával is harcolnod kell , mert az életedre tőr !

Érzed nem akarsz már harcolni sem , éveken keresztül ,
nincs barátod akiben bízhatsz , nincs aki téged megtűr !
Pedig hiányzik az hogy családod legyen , az anyai ösztön ...
belül kínoz évek óta , a vágyad nem csitul , majd” megöl !

Egyre éhesebb vagy , szeretetre vágyol ott belül ,
a szeretet éhséged , bánatod a szemeden is kiül .
Izzik benned valami , amit nem ismersz , csak érzed ...
Úgy gondolod , ha elfojtod nem ez lesz a végzeted !

Arra gondolsz , neked is megjárna a szeretet ,
Nem halhatsz meg csak úgy , h” soha ne szeress !
Hosszú éjszakáid hiába váltják a nappalok ,
a családod és a falka már régesrég elhagyott .

Erőd is fogytán van pedig még élhetnél..
Így búslakodsz egy öreg fa törzsénél ...
Míg nem halk zörejjel nyílik egy bokor .
és a zajra összerezzenve állsz meg egyből !

Azért kíváncsian bukkansz elő a fa árnyékából ,
ki az aki csörtetve a bokorból hangosan előtőr ..
Mozdulatlanul állsz szemben egy pislogó szempárral
csak néz Ő is ,hihetetlen! ezüstszürke hím farkassal !

Csak néztek egymásra pár percig némán ,
mire megmozdul a hím , elindul tétován ...
Odaér melléd , körbeszaglál és bele néz
a két szemedbe , amit közben ráemeltél :

Nem szólsz , csend van körülöttetek ,
csak az erdő , a levelek beszélgetnek ...
A tested elmond mindent Neki amit lehet ,
Az izzó parázs érzed kigyúlt köztetek !

A magányod egy csapásra szűnik meg úgy érzed ,
ám a hím , elindul az erdő sürüjébe és visszanézett,
szemével intett menj vele , bár kicsit megtorpantál...
de szíved azt súgja ne tétovázz ,menj vele , fussál !

Elindultatok az erdő sűrűjébe , nesztelen és csendben ,
Amire leszállt az este a holdfénynél meglátni vélted ,
amit egész életedben csak reméltél és szerettél volna ,
a hím elvitt oda , arra a helyre ahol van az Ő otthona !!

Elmosolyodott , megállt mikor elértétek a szikla bejáratát ,
az orrával bökve az irányt , erre jöjj terelgette az aráját .
Amíg ránéztél, szemedben meg csillant egy könnycsepp .
Ezzel véget ért az egyedüllét , a magányosságod végleg !

Oda ment és megnyalta az orrod , ami őrjítő volt Neked ,
az egész tested lángolt , a barlang forgott , izzott körülöttetek .
A szerelmetek éjszakáján ahogy a kéjjel egymáséi lettetek ,
csak azt vettétek észre hogy felbukkant a nap is felettetek !

A napot a szikla tetején töltve , heverésztetek sokat beszélgetve ,
elmesélte a hím hogy hosszú éveken keresztül az aráját kereste !
Sokáig a pillanatot várva arra , hogy akire rámutat a szíve ,
azt a nőstényfarkast akit szeretni tud , a saját vackába vigye !

Telt múlt az idő , lett sok sok kölyke a fiatal farkas párnak ,
Végre megtalálták a hőn áhított boldogságukat egymásban !
a kölyköknek a bundájuk ezüstösen ragyogtak ,
a szikrázó napsütésben csodaszépen csillogtak .

A hím a falkával is megküzdött asszonyáért ,
totális győzelem volt a párnak , ezen a nászért !
Mindenki fejet hajtott a falkából , ha kimentek vadászni ,
elfogadva a tényt , a nöstény többé nem egyedül vadászik !

Szép családja volt és szerető apjuk a kölykeiknek ,
És az ifjú farkaspár az elismerésnek örvendhetnek .
Tiszteletet vivtak ki maguknak a farkas falkától ,
Igy a történetemnek is vége lett és lám jóval zárul !

2018 04.08.
Saját költemény !

Eredeti formájában osztható !
Köszönöm ha olvastál és a megosztásokat is köszönöm !