Úgy érzed...

Úgy érzed elfáradt a lelked,

Belátod meg kell pihenned.

Szürke hétköznapok jönnek,

Néha örülnél a kis csöndnek.

 

Hezitálsz éppen, mi is lenne,

Újra indítani ha még lehetne.

De ugyanaz a nap nem jő el,

Néha tele vagy keserűséggel.

Sokat sírtál, ha senki se látott,

S elnyomtad a szomorúságod.

Miközben ordítottál lelkedből,

Bánat járt át s az majd megölt.

Csak élni akarsz, kicsit jobban,

Nem megállni, ülni a rosszban.

Jönne végre már kis nyugalom,

Megpihenhetnél egy alkonyon.

De ez az élet soha meg nem áll,

Olyan mint a percek s tovaszáll.

Elmúlik sohase hozhatod vissza,

Élted végét egyre közelebb hozza.

Úgy érzed bele fáradtál, nincs erőd,

Nem adott elég erőt már a teremtőd.

És úgy érzed nem tudsz már igazán,

Játszani tovább, az életed színpadán.

Budapest. 2020. 10. 24.

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!

Változtatás nélkül osztható!

Köszönöm az idődet mit a versemre szántál !