Menj s járd utad...
A fák közt
sétálva, keresem utamat,
Nem súgnak és nem
adnak jutalmat!
Van itt több út
is, de merre menjek?
Ki tudja hova és
majd merre kellek?
Óh istenem, adj
helyet magad mellett!
Magányomban kerülöm
én az embert!
Oly sokat és
sokszor csalódnom kellett,
Pedig az én szívem,
de sokszor jelzett!
Tűnődöm néha
miért ilyen az ember?
Kaptunk egy életet,
de élni nem mer!
Pedig mindenki a
boldogságot keresi,
Ott van néha az
orra előtt, mégse leli!
Száműzöttként
járom fáradtan utamat,
Nem érzek, csak
szívemben fájdalmat!
Hosszú utakon
járok, bár néha egyedül,
Ilyenkor lelkem
nehéz, el is csendesül.
Megfáradt test nem
pihenhet, amíg él,
Utunkat járni kell
s olykor a semmiér!
Keresünk valamit de
nem állhatsz meg,
Még ha csalódott
szíved bele is remeg!
Merre tartasz? Oh
azt nem sok kérdezi!
Így van az utunk
sem lehet néha azonos,
De nincs megállás
haladásunk folytonos!
Járjuk az utunk,
néha megállunk egy kicsit,
Ha félre csúszik
életed, ne hibáztass senkit!
Életedet magadnak
kell úgy is rendbe tenni,
Ne hagyd el magad,
mert erősnek kell lenni!
Rázd meg magad és
kelj fel a földről ember!
Az életedben sok
szép dolog is előtted hever!
Menj s járd utad,
mert ha nem állsz meg soha,
Nagyobb esélyed
van, nem lesz élted mostoha!
Budapest. 2020. 05.
24.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése