A halál árnyékában / 8. Rész

A halál árnyékában

8. Rész

Előző részből ...

Billy a késével benyomta a zárnyelvét és halkan kattant a zár majd kihúzta a fiókot, abban volt egy 20x25- ös vas ládikó de nem volt lezárva , kinyitotta hát egy csomó papírpénz volt benne! Gyorsan kiszedte belőle és mindent vissza pakolt amit elvett aztán letörölte az ujjlenyomatokat és kiment az ajtón, bezárta a kinti ajtót a lakatot meg rányomta a rácsra és elindult a tett helyszínére ahol a nőt megölte, majd betette a halott nő ruhájába a kulcsokat és elindult a bérleményébe. Mikor hazaért bedobta a pénzt egy táskába és betolta az ágya alá. Majd elment fürödni és eltette magát holnapra , mert sok munkája lesz. Krisztin nyomában kell maradnia ha törik ha szakad .. meg is volt a terve már félig hogy mit fog csinálni…

Folytatás:

- Dr. Krepp! Dr. Paul keresi Önt! - szólt ki az ajtó elé Kreppnek az asszisztens. A Főorvos elnézést kért és bement az irodájába.

- Itt vagyok Paul! Mit tudtál intézni a kisasszony ügyében? - kérdezte mindjárt a lényegre térve Krepp a barátját.

- Beszéltem a Bizottsággal, ha beleegyezel áthozatjuk a pszichiátriára a hölgyet. Ott tudunk vele foglalkozni is. - felelte Paul.

- Természetesen , de mivel rendőrségi őrizet alatt van így biztosítani kell a rendőri szolgálatot ott is a lánynak. - felelte Krepp.

- Természetesen mindent megteszünk a lány biztonságáért. - válaszolta Paul.

- Mikor szállíthatjuk a beteget? - kérdezte Paul.

- Ha láztalan és beáll a vérnyomása akkor talán már a héten átkerülhet.- mondta Krepp.

- Rendben Barátom , akkor jelezd mikor vihetjük. De azért később át megyek és megnézem. - mondta búcsúzóul Paul.

Aztán elköszöntek és Krepp elővette a másik lány dossziéját Gina- ét és átolvasta. Egy egy helyen megállt és jegyzetelt . Nem tetszett neki egy – két dolog de még nem tudta a választ.

- Talán Krisztin majd tudja … már mint ha emlékezni is fog... - morfondírozott magában és vissza tette a dossziét majd kilépett a folyosóra és elindult az intenzívre a lányt megnézni.

Mikor belépett a szobába , a lány felnézett nem aludt.

-Szép napot kisasszony! - köszönt neki Dr. Krepp.

- Jó napot Főorvos úr. - üdvözölte a lány.

- Hogy van Krisztin? Fáj még a feje?- kérdezte Krepp.

- Kicsit érzékeny a kötés alatt, úgy érzem húzódik, de jobb már... sokkal jobb. - mosolyodott el Krisztin.

- Látom már jobb a kedve is kicsit. - mosolygott a doki.

- Hát nem mondanám, mert irtóra idegesít hogy Gina nem jött be még! - válaszolta a lány és elszomorodott.

- A szüleimet se értesítette senki? Miért? - kérdezte a lány kissé ingerülten.

- Nézze amíg nem emlékszik jóformán semmire mi is történt magukkal, magával…- javította ki az orvos saját magát és gyorsan elhallgatott, majd folytatta:

- Addig hiába is kezdem magának elmondani hogy miért van itt, mert most így se úgy se értené meg akkor ha nem emlékszik semmire. - válaszolta nyugodtan Krepp és belenézett a lány szemébe.

- Doktor! Ahogy a szavaiból kivettem valami történt velünk, velem? Giná-val is? Ő is itt van a kórházban? - kérdezte a lány már idegesen és látszott rajta kitör belőle a sírás ...

- Nézze kisasszony, ami történt annak magának kell tudnia, én csak a következményeket tudom… Amint tapasztalta műteni kellett, emlékezzen! Próbáljon vissza emlékezni, hol volt, kivel volt és mi történt.- mondta szelíden az orvos. Közben a folyosón nagy hangon voltak, a főorvos kinyitotta az ajtót és óvatosan kinézett. Egy fiatal ember kiabált a vigyázó rendőrrel hogy be akar menni Krisztin-hez.

Krisztin mikor meghallotta Roby hangját rögtön kezdett dolgozni az agya.

- Dr. úr ez Roby a szerelmem engedje be kérem, könyörgöm!- kérlelte Krisztin a dokit.

- Talán Roby tud segíteni nekem és tud valamit ő is … kérem Dr. Úr legyen szíves engedje be hozzám! - már már elsírta magát a lány.

Krepp kiment az ajtó előtti őrnek mondott valamit és így Roby bemehetett Krisztin-hez.

Roby egyből oda lépett és átölelte a lányt majd zokogott. A lány nem tudta miért , és csititgatta a srácot. Majd mikor lecsillapodott Roby, Krepp doktor leültette Krisztin mellé az ágyra és így szólt.

- Maga Roby Viliem ugye ?

- Igen én Krisztin udvarlója vagyok. Én voltam a lakásba aki rátalált Krisztinre. - felelte Roby.

- Ezt ...ezt most nem értem! Magyarázd el Roby mert kiesett az emlékezetemből sok minden ami történt velünk. Gina is hol van? Mi történt? Tudnom kell Roby!!! - könyörgött a lány Robynak.

Roby ránézett a Főorvosra.

- Igen Roby Viliem! Krisztin nem emlékezik semmire, át kell vitetnünk a pszichiátriára hogy megvizsgáljuk mitől került ebbe az állapotba. - fordult Roby felé az orvos.

- Értem és nem lehetne elmesélni neki? Talán jobban vissza térne az emlékezete?- kérdezte a srác.

- Nem lenne jó ötlet, mivel nem tudjuk hogyan reagálna a szervezete. - válaszolt a doki.

- Akkor most mi lesz? Én rám emlékezett… - folytatta Roby, és Krisztin felé fordult.

- Kell beszélnem az idegsebésszel. Pill és mindjárt jövök , addig ne mondjon semmit mert nem tudni hogy reagál rá.- kilépett az ajtó elé Krepp telefonálni.

- Paul! Azonnal gyere át Krisztin-hez az intenzívre ! Most! Kérlek! - tette hozzá Krepp. És letette a telefont majd gyorsan bement nehogy baj legyen.

- Várjuk meg Dr. Paul Romen idegsebész Főorvos urat. Mégis csak szakember és ne hogy itt megint valami baj legyen. - mondta Krepp Roby-nak és ránézett Krisztin- re akinek már tiszta fehér volt az arca az idegességtől. A doki odalépett és megnézte a pulzusát, majd visszanyomta a fel kellni akaró lányt.

- Maradjon fekve Krisztin… kérem.- kérte a Főorvos.

Paul Romen Főorvos nagyon hamar megérkezett. Kezet fogtak és Krepp bemutatta Robyt Paulnak.

- Üdvözlöm Roby! Nagyon jókor jött,és nagy hasznunkra válik hogy itt van. - mondta Paul és megveregette a fiú vállát. Majd Krisztinhez fordult.

- Szóval maga kisasszony emlékezik a barátjára, mennyi időesett ki azt kell kiderítenünk. - mondta Paul a lánynak.

- Gondolom még nem ugrott be hogy a barátnőjével mi történt?- kezdte szép lassan Paul és közben megfogta a lány csuklóját hogy lássa a reakciót.

- Nem tudom… de könyörgöm mondják már el mi ez a nagy felhajtás és titkolódzás? Nem értek semmit… - állt sírásra Krisztin szája..

- Nyugalom! Sajnos nem sok jót mondhatunk el, De amit tudunk az sem kevés, de nem elég, apró részletek hiányoznak amit csak maga tudhat… Érti Krisztin? Szükségünk lenne arra hogy mi történt azokban az apró részletekben hogy össze álljon a kép… - folytatta Paul.

- Szóval Roby! Magán a világ szeme! - mondta Paul Robyhoz fordulva.

- De mégis honnan kezdjem? Krisztin mire emlékszel? Kezd Te, és majd folytatom. - mondta Roby és a lány felé fordult és könyörgőn a szemébe nézett.

Közben Krepp a kis magnót bekapcsolta a kabátja zsebébe...amit majd átad Roger barátjának a rendőrségen.

Krisztin csak nézett Robyra és nem tudott semmit mondani….

- Kicsim! Arra emlékszel hogy ismerkedtünk meg ugye? -kérdezte Roby.

- Igen a metró alagútba ott találkoztunk, mikor elestem. - mosolyodott el a lány.

- Mindig ott szoktunk ta….. - aztán hirtelen felcsillant a gyilkos szeme Krisztin előtt és megrázkódott erősen… Azt a szemet míg élnem felejti el … él…. igen…él... és kezdtek pörögni össze vissza a dolgok a fejében a lánynak.

- A gyilkos követett igen látom a szemét még most is előttem van… - felkiáltott a lány.

- A véres kéz a csapban! A hotel …. úristen Gina a tűz…. Megvan honnan volt ismerős a Krepp doktor, Ő volt ki Ginát műtötte és közölte hogy Gina nincs többé….És már kezdett vissza térni szép lassan minden Krisztinnek a fejébe… akit nagyon elkapott a zokogás.

Krepp kiszólt a nővérnek hozzon be egy nyugtató injekciót a lánynak.

Oda fordult Paul és intett Kreppnek.

- Ma elég lesz azt hiszem ez most sokkolta újra… holnap folytassuk mert hátha még jobban károsodik az agy… - suttogta Paul. Majd mikor látták a lány lehunyja szemeit a nyugtató hatására, akkor elköszöntek a fiútól.

- Dr. azért még maradhatok ugye?- kérdezte Roby.

-Persze maradhat de ha felébredne akkor se mondjon semmit. Holnap folytassuk ! Rendben?- mondta Krepp.

- Természetesen, hisz látom most mennyire sebezhető Krisztin… - majd leült az ágyra és megsimogatta a már alvó lánynak a kezét, és az arcából elfésülte a vörösen omló gyönyörű haját és csak nézte hogy alszik a lány.

Erre Paul és Krepp kiléptek és behúzták az ajtót maguk mögött... Roby pedig oda ült az ablak melletti székre és onnan figyelte hogyan szuszog Krisztin.

Sok minden a fejében járt Robynak, és szerencséje volt nagyon, hogy az ügyészség ejtette a vádat ellene. Így szabadlábra helyezték, mert a vizsgálat kiderítette az ártatlanságát. Akkor adtak ki körözést George ellen.

Közben Billy kitalálta, hogy Krisztin fiúját meglesi nem e vezeti el a lányhoz… Tudta hogy a metróban jár állandóan és azt is kiderítette hol lakik és hol dolgozik.

Egyik nap nem a munkahelyére igyekezett, Billy pedig szépen észrevétlen a nyomába eredt. Most kis kőrszakállt viselt a gyilkos és jól belehúzta a fejébe a sülti sapkáját, hogy nehogy felismerjék , hiszen Őt is körözték…

Így jutott el ahhoz a kórházhoz ahol Krisztint kezelték. Be ment érdeklődni , de nem kapott semmi infót róla … Így elindult az emeleteken körül járkálni… tudta hogy elég veszélyes, főleg ha valaki felismeri…

Feljutott egészen az intenzív folyosójáig, ott mikor balra nézett látta egy rendőr ül az ajtó mellett… Kétsége se volt, hogy ott fekszik Krisztin. Aztán jól körbe nézett ahogy tudott és elindult lefelé mintha valakit várt volna…

- Szóval ide gáz lesz bemenni… de majd kitalálok valamit, én ráérek… az intenzívről nem kerül ki gyorsan … - morfondírozott magában és elindult haza. Azért bántotta hogy most nem tudta halálra rémiszteni a lányt… de… majd annak is eljön az ideje… és ezen jól mulatva haza felé vette az útirányt.

Miközben George és Leó az ügyvéd szalagra rögzítettek minden kérdésre George válaszait. Igy szólt :

- Most pedig menj és tedd magad rendbe és pihenj le holnap hétvége , hétfőn bemegyek veled a rendőrségre.

- De Leó nem, ezt nem kell elég ha a bíróságon ott leszel. Nehogy bajba keverd magadat…- mondta George.

- Fiam! Látom hogy megzavarodtál, és azt is hogy a lány nem megy ki a fejedből. Így azt a döntést hoztam hogy bemegyek veled és a jelenlétem nélkül ne mondj nekik semmit , mert belezavarnak és azt is rád kennek amit nem akarsz. - válaszolt Leó.

- Jól van, értem már miért akarod végig csinálni, de kérlek bármi történik anyámnak egy szót se szólj. Nem szeretném ha valami baja lenne… mert valamikor óvott Krisztin-től … De én nem is hallgattam meg mi a baja vele. Csak mentem a szívem után. De most már mondhatok bármit…- mondta szomorúan George.

Majd elindult a fürdő felé lefürödni, Leó pedig a másik szobában megvetette neki az ágyat és tett ki neki pizsamát , majd vissza ment a dolgozószobájába. Újra és újra meghallgatta a szalagot. Hogy ne tudjanak fogást találni rajta a rendőrök.

Mikor George végzett lement Leóhoz.

- menj fiam a vendégszobába ágyaztam meg van ott pizsama is feküdj le holnap hosszú napnak nézünk elébe. Jó éjszakát !

- Jó éjt Leó Neked is , és hálásan köszönöm amit értem teszel… - mondta George Leónak és hálásan ránézett az idős barátjára, majd elfordult és egy könnycseppel elindult lefeküdni a szobába. Leó pedig leült és maga elé nézve próbálta össze rakni a dolgokat, hogy mivel fog érvelni az ügyészségnek, hogy ne kapjon a fiú börtönbüntetést. Remélhetőleg gyorsan kitűzik a tárgyalást és azért mivel bemennek, szabadlábon védekezhet George. Legalább is így képzelte el Leó.

Közben a Kapitányságon már nem húzhatták tovább az időt az ügy felgöngyölítéséig. Pár nappal ezelőtt küldtek Nekik egy sürgönyt amiben értesítették őket hogy az érkezésükkor tartózkodjanak otthon.

Roger felkérte Kreppet hogy utazzanak el a lányok szüleihez vele. Így másnapra volt az időpontjuk. Reggel Rogeris befutott még az irodájába és utasításokat adott a többi dolgokra, aztán ment Kreppért a kórházba. Roger kocsijával mentek, így Kreppkocsija ott maradt a kórház előtt.

Az úton megbeszélték a hivatalos dolgokat majd Roger mondja el , a halott lányról és krisztinről pedig a Főorvos mondja el a dolgokat. Először elmentek Gina szüleihez. A legnehezebbjén hamarabb essenek túl, hiszen tudták egy szem lány nagy lesz a fájdalom a szülőknek.

Mikor a ház elé értek az asszony már szaladt is kaput nyitni… Betessékelte őket a nappaliba és leült a férje mellé és megfogták egymás kezét , majd várták mi következik …

Roger elmondta pár mondatban mi történt és hogy a lányuk elhunyt. Részvétet nyilvánítottak és Krepp kérdezte van e valami kérdésük.

Az anya csak annyit kérdezett sokat szenvedett e a lányuk. Krepp nem tudott volna hazudni ennek a szegény családnak és elmondta hogy nagy fájdalmai voltak Ginának, de próbálták csillapítani infúzióval és egyéb módokkal, de sajnos a szervezete feladta hamar. Roger mondta nekik hogy a héten menjenek be a további intézkedések miatt, mert a kórház kiadhatja már Ginát hogy eltemethessék. A szülők tudomásul vették és kikísérték a két férfit. Mialatt beszálltak az autóba hallották hogy az asszony milyen keservesen kezdett el sírni mikor vissza ért a lakásba…

Krepp és Roger egymásra néztek és elszomorodtak, mindkettőjüknek van családjuk. Hirtelen ez futott át rajtuk … tudták hogy ezen már nincs segítség.. de Krisztin életét még megmenthetik ha megtalálják a Gina gyilkosát.

Aztán átmentek Krisztin szüleihez is … akiknek épp úgy egy szem lányuk Krisztin.

Tudták nem lesz könnyebb ez sem... de a lány még él…

Krisztin szülei nagyon tartózkodóak voltak, nem mutattak semmiféle érzelmeket. Így elmondták Nekik a lány állapotát és csak annyit kérdeztek hogy mikor látogathatják meg a lányukat. Meg mi a garancia arra hogy elfogják Gina gyilkosát, mert addig a lányuk veszélyben van.

- Mindent elkövetünk hogy megtaláljuk a gyilkost és elzárják egy életre. - válaszolta a szülőknek Roger és elköszöntek.

- Te Krepp! Hát micsoda emberek ezek??? Egyáltalán tudatában vannak hogy mekkora veszélyben van a lányuk? - tűnődött el Roger.

Hát Barátom … csoda hogy a leány úgy viselkedik, mint aki ki van fordulva magából. Ilyen érzéketlen emberekkel se mostanában találkoztam… - mondta Krepp és beültek a kocsiba és elindultak a kórházba mert Kreppnek a kocsija a kórház előtt maradt.

Leó és George közben elindultak a rendőrségre, hogy feladja magát önként. Minden készen állt a tárgyalásra és ha nem olyan ítéletet hoznak akkor abban a percben Leó beadja a fellebbezést.

Roby elbólintott a széken ahogy az ablaknál üldögélt, és sikoltásra ébredt. Krisztin csapzottan ült fel az ágyában és csak csapkodott a kezeivel, az infúziós tűt is kirántotta és csak lógott a levegőben himbálózva. Roby oda ugrott és kezdte csitítgatni. Simogatta a hátát, vállát, mire kicsit lenyugodott a lány. Közben Krepp és Roger is betoppantak és látták Krisztin valamitől nagyon megijedt.

Próbálták szóra bírni, de a lány csak nézett maga elé úgy mintha rémeket látott volna… tisztára sokkolta valami.

Krepp ránézett Rogerre és intett a fejével menjenek ki.

- Most vagy vissza tért Krisztin emléke, ha igen az nekünk jó , de neki nem lesz olyan jó már…- mondta Krepp. Roger csak biccentett a fejével…

- Át kell vinni holnap Krisztint a Pszichiátriára. Nem halogathatjuk… ott megfelelő kezelésekkel vissza térhet az emlékezete. - folytatta Krepp.

- Rendben mindent meg kell tenni hogy megtudjuk hogy nézett ki az a férfi aki üldözi a lányt. Gina haláláért is ki a felelős? Egyértelmű… de míg bizonyíték nincs... addig tehetetlenek vagyunk.- mélázott el Roger. Aztán elbúcsúztak egymástól és mentek ki ki a maga kis dolgára. Kreppnek még be kellett mennie Krisztinhez, mert megvárja Pault.

- Krisztin mit álmodott vagy mit látott amitől ennyire megrémült, tudnom kell! Kérem mondja el … - kérte Krepp a lányt. Roby csak ölelte és simogatta hogy nyugtatgassa.

- Muszály ezt most főorvos úr? Nem ér rá később? - kérdezte Roby.

- Sajnos nem, Krisztin látta Gina gyilkosát… emlékeznie kell rá… ha nem kapjuk el akkor Ő kaphatja Krisztint…

- Láttam !!! Láttam a szemét …. azt a gyilkos tekintetet láttam újra ,mint akkor a metróban …- és zokogni kezdett a lány.

Ekkor ért be Paul is a kórterembe, jókor már Krepp nagyon várta.

Közben Kreppnek megcsörrent a telefonja. Roger volt az.

- Szevasz ! Az Őr aki Krisztin ajtaja előtt állt látott ma délelőtt egy furcsa alakot. Gyalogosan ment fel és amikor meglátta azt hogy Őr áll a folyóson... a fejébe húzta még jobban a sapkáját és elindult vissza le a lépcsőn. Krisztint azonnal el kell távolítani az osztályról , de most! - mondta Roger és nagyon is határozott hangon.

-Jól van Barátom , már itt van Paul és haladéktalanul áthelyezzük a lányt az idegosztályra. - válaszolta Krepp.

- Most mennem kell és hívlak ha valami lesz változás. - mondta Krepp és elindult vissza a lány szobájába.

Paulnak halkan elmondta a tényeket így hívattak egy nővért tolószékkel és Krisztint beleültetvén átvitték az udvaron keresztül a másik osztályra ami a túlsó épületben volt.

Közben Krisztin agya kattogott… Egyszer csak újra látta … Azt a szemet ...Még jobban meresztette a szemét….Képzelődik? Nem !! Nem !!! A túloldalon állt vele szemben...az a szakállas férfi, lent a kórház udvarán ...Ez a szem …. vérben forgott mint egy őrült úgy nézett rá..… Krisztin bele rándult és felsikoltott … Paul odaugrott segíteni Robynak különben felborult volna a tolókocsi a lánnyal együtt.

Folyt. köv. a 9. részben .