Darabjaim, amik …
Darabjaim, amik …
Összetörted ami
nem kell magadnak,
Darabjaimat, amik
utánad maradtak.
Többé már senki
össze nem rakhatja,
Szívem belül
sivár, senki se lakhatja.
Megcsaltál kedves,
összetört az álmom,
Csalódtam, pedig
boldogságra vágyom.
Most már tudom
tőled ezt nem kapom,
Nem te voltál
hibás, én voltam barom!
Hittem szép
szavaidban, hazug csókod,
De hamar lehullott
végül hamis álarcod.
Csalódtam mégis,
hisz hittem neked én,
Pedig megvoltunk mi
együtt szépecskén!
De jött egy másik
akiért mindent eldobtál,
Aki miatt te minden
napot végig hazudtál!
Mondhatsz már
bármit, benned nem hiszek,
Sajnos most már
ezek után többé senkinek!
Lehullott a lepel és
rájöttem az álnokságra,
Eljutottunk mára
veled az utolsó állomásra!
Mehetsz már
szabadon nem kellesz ezután,
Indulj a másikhoz,
szedd a lábad szaporán!
Felejts el örökre
és ne halljak rólad semmit,
Boldogítsd annak a
másiknak óráit, perceit!
Betelt nálam a
pohár, ezután nincs bocsánat,
A becsületedet most
nálam jól elpuskáztad!
Még most sem hiszem
el, mire voltál képes,
De hidd el nem én
lettem az életben vesztes!
Darabjaim amik
utánad maradtak összerakja,
Valaki, valamikor
egyszer, aki ezt megkapja!
Budapest. 2020. 02.
03.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése