Halálos csók… ( Egy férfi fájdalma )
Halálos csók…
( Egy férfi fájdalma )
Belehaltam, mikor
elmondtad énnekem,
Napjaid számlálva
vannak, kész végem!
Még nem fogtam fel,
hogy lassan elmész,
Nem vagy már oly
erős és nem is remélsz!
A haláloskór
legyőz, már nem is ellenkezel,
Mi lesz nélküled?
Mi lesz az én életemmel?
Sajgó lelkemmel
ölellek és örökké akarlak,
Nyomatékot adva a
kimondatlan szavaknak!
Csak belül emészt
a fájdalom, hogy elmész,
Lelked, lelkemben,
szíved a szívemben vész!
Én is belehalok
akkor, ha elvesz tőlem az ég,
Nem bírok én élni
nélküled, már nagyon rég!
Halálos csók amit
adhatok, de megöl a bánat,
Nem így terveztem,
hanem a fejedre fátylat!
De akarlak,
szeretlek és elveszlek én mégis,
Ha oltárnál a
halálos csókodat kapom, így is!
Zokogva kértelek,
légy a feleségem örökre,
Mielőtt elvinnének
tőlem, nagyon messzire!
Sírva mondtál
igent, pedig tudtad vesztettél,
De legalább egy
fájó szívet boldoggá tettél!
Eljött a nap és az
oltár előtt megcsókoltalak,
Tudtam nehéz lesz,
de én biztattam magamat!
Nem sejtettem hogy
ez lesz az utolsó csókod,
Egy halálos csók...
vihetem sírodra a csokrot!
Te útra keltél,
elvittek tőlem az égiek örökre,
Magányos lettem én,
választ várok a miértre!
De csend honol a
temetőben, nem felel senki,
A lelkemet és
szívemet, senki meg nem menti!
Budapest. 2020. 01.
05.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet, ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése