Ébredjél még fel...
Ébredjél még fel...
Egyedül bolyongok e
zord világban,
Eltűnődök még
néha hol is hibáztam.
Fáradt lábaimmal
kicsit meg meg állok,
Nem értem meg, már
ezt a nagy világot!
Elnézek a messze
távolba, de homályos,
Nem látom tisztán,
de minden ragályos!
Pusztítja az ember
önmagát és a hazáját,
Szeretet nincs,
utálja már a saját rokonát!
Emberi érzések
kihaltak, nincs empátia,
A jobb és szebb
életre sincsen garancia!
Mindenki magának
él, nincsen törődés,
A minden napokban
soknál van őrlődés!
Az ember csak
hajszolja magát a pénzért,
De kérdezem, egy
ember élete mennyit ér?
Hiába élet ha
boldogság, szeretet nincsen,
Lehet sok pénzed,
de nem lehet kincsed!
Kincs mit szívedben
hordhatnál elveszett,
Már rég kihalt
belőle az emberi szeretet!
Megkövült szívek
és fáradt lelkek égnek,
Mi maradt az
utókornak a nemzedéknek?
Emberek közönyösen
lépnek át egymáson,
Vannak kik boldogok,
csak másnak ártson!
Kérdem én az égtől
miért van e gonoszság?
De nem válaszol
senki, nincs erre orvosság!
Nehéz szívvel
haladok ezért a saját utamon,
Tanítom hogy
szeretni kell és eljő a jutalom!
De ember már
hajthatatlan, közönyös a szíve,
Egymás mellett
élnek és mégis gyűlölködve!
Van egy pár
kivételes ember, elnézve akad,
De hiába, többi
ember magára húzott falat!
Szemellenzővel
járnak, semmit nem látnak,
Ha ez így megy
tovább, vége lesz e világnak!
Te jó ember! Ha
lehet ébredjél még fel máma,
Mert az embereknek
szükségük van egymásra!
Halld meg a jaj szót
és nyújtsd a kezed annak,
Segítségért
kiáltanak, azok kik bajban vannak!
Hallassad magadat és
törd meg ezt a nagy átkot!
Láss, ne csak nézz!
Mentsd meg a nagy világot!
Mert ha a szeretet
ott van ahol lennie kell most,
Az élet a földön
így lehet embernek csodálatos!
Budapest. 2020. 01.
17.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése