Fáj minden szó...
Fáj minden szó...
Fáj minden szó,
ami szádból tőr felém,
Szavaid megölnek,
az ideg jön belém!
Minden percedben,
bántasz és kínzol,
Szeretsz mondod, de
a szavad gyilkol!
Belehalok, ha mindig
engemet vádolsz,
Nem kellek, mégis
magadhoz láncolsz!
Engedj utamra, nem
vagyok így boldog,
Vesd másra ki, ezt
a kő kemény horgod!
Ne szólj hozzám,
ha szépet nem akarsz,
Mond majd annak,
akivel még kavarsz!
Lebénít szinte a
gyűlöleted, amit érzel,
Engedj elmenni
kérlek, engem békével!
Nem akarok többé
semmit se már én tőled,
Hozd őt, a másikat,
ha akarod, a szeretődet!
Engedj elmenni,
többé nem fogsz engem látni,
Elbújok előled és
a világ elöl, történhet bármi!
Majd olyan, aki az
én szerelmemért örökké hálás!
Most kinyitom az
ajtót és magam mögött beteszem,
Tetszik vagy nem,
mással gyógyítom a fájó lelkem!
Ne szólj és ne
kérd már, hogy maradjak örökké veled,
Mert megmérgezted a
testemben e szerelmes lelkemet!
Ez a szív itt
legbelül, többé már nem érted fog dobbanni,
Elmegyek és
elhagylak, nem várom mikor fogsz kidobni!
Budapest. 2020. 01.
18.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése