Anya
Anya
A magányomban búsan
dúdolgatok,
Régi dalok s
előjött furcsa akkordok.
Nehéz a szívem és
könnyebb legyen,
Meg kell a világban
találnom helyem.
Megöregedtem, a
gyerekek kirepültek,
Már nincs itt e
földön akihez beszéljek!
Valah szilaj erő,
tettvággyal teli voltam,
Ma már az időm
lejárt, megroggyantam.
Mond istenem, miért
éltetsz még engem,
Nekem már mi célom,
feladatom legyen?
Ez az élet öregen
és gyengén és betegen,
Mondd isten, miért
kell még vezekelnem?
Ledolgoztam egész
életemet becsülettel,
Gyerekeinket
felneveltem tisztességgel!
Mondd el, mit
szeretnél még tőlem isten?
Beteg vagyok, öreg
és már erőm sincsen!
Egyedül maradtam,
ajtóm se nyitja senki,
Nem szeretnék
sokáig itt a világban lenni.
Minket öregeket
kirekesztettek, lenéznek,
Útban vagy öreg,
ingyenélőnek neveznek!
Egyszer csak
megszólal halkan egy hang,
Te öreg, igen de
életet adtál, jó anya vagy.
Élvezd életed,
amit ledolgoztál megilleted,
Örülj a
pillanatoknak, ne hordjál bélyeget.
Ti öregek tettétek
szépnek, jónak az életet,
Gyerekeitek, és mit
tettek volna nélkületek?
Van mikor elfelejtik
és hálátlan a gyermek,
De sose búsulj,
majd ők is öregek lesznek!
A saját karmája
elől senki nem menekülhet,
Ebben nincsen
senkinek sem kis könyörület.
Aki az öregeket nem
tiszteli és magára hagyja,
Azt a karmájától
előbb nem utóbb vissza kapja!
Szólt az úr és
lágyan megsimogatta az ősz haját,
Majd ölébe tette a
nő fejét és örök álmot adott át.
Eljött az idő,
indult végre, ahogy élt magányosan,
Istennek ölében
aludt el örökre, nagyon boldogan!
Egy nappal később,
gyerekei elindultak anyjukhoz,
Fájdalmas zokogás
s bánat, anyjuk felment az úrhoz!
Zokogtak, mert nem
búcsúztak el a bánat járta át őket,
Nem mondhatták el
bocsásson meg, nem látják többet!
Nem mutathatják már
azt se, hogy mennyire szerették,
Nem volt más csak
bánatuk mióta anyjukat eltemették.
Hiába minden
szeretni csak az életben lehet a szülőt,
Míg élnek,
dolgoznak amíg segít nem nélkülözhető!
Ha már öreg lesz
és beteg, ne lássák hogyan szenved,
Inkább kerülik
szegényt, nem látogatják, nem mennek.
Legyen e versem
tanúság mindenkinek, kell a szeretet,
Pár pillanat öröm,
de attól még ugyan úgy szenvednek!
Neked így már nem
maradt más utána mint egy üres szék,
Többé ha akarnád,
akkor sem láthatod arcán a szenvedést!
Ne sajnáld attól
az idődet aki felnevelt és taníttatott téged,
Ha tiszteled ezeket
a szülődben, megőrzöd emberi értéked!
/ Ha Te nem
tiszteled a szüleidet ,
akkor hogy várod el
a gyerekedtől,
hogy tiszteljenek Téged ? /
Budapest. 2019. 12.
13.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése