Még egy utólsó pillantás...
Sápadt a holdfény ami fentről ragyog ránk ,
Farkas ordító hideg van , vacognak a fák !
A madarak is elmentek délre messze messze már ,
Csend van és béke , kietlen ,üres az egész határ .
Az én szívem is üres lett akkor , mikor elmentél ,
Már nem érzem a hideget ,ami sűvit mint a szél !
Bele mar az arcomba , hideg hatol minden csontomba ,
Én csak megyek előre , hiába vagy tél olyan goromba !
Vánszorgok , és egyre céltalan , szívem mily' fagyos ,
Hallok kis dübörgést , elmegy mellettem egy fapados .
Hosszasan nézem , amíg el nem tünik a leszálló ködben ,
Távolodik a hangja , mégis megzavart a merengésemben !
Eljöttem otthonról , mert szeretnék én is szeretve lenni ,
Már kész vagyok a természet lágy ölében megpihenni .
A föld anya óvatosan rám borítja hótakaróját , elringat ,
Csendben dúdolva a szél is eljött , lágyan meg círógat .
A fák és a csupasz ágak suttognak félve körülöttem ,
Mi lesz veled asszony ? Megfagy ! Hallom mögöttem .
Hagyjátok már ! Szól a Földanya ..hisz vérzik a szíve ,
Magányos szegény , azért jött mert már nincs senkije !
Behunyt szemmel hallgatom az erdőt , csevegnek ők csendben ,
A földön reccsennek az ágak , állatok össze gyülnek mellettem .
Föld anya megérint lágyan és szeretettel , féltve a szemében ,
Suttogja nekem , nézd itt vannak , mind , ők laknak erdőben !
Eljöttek hozzád hogy szeretetet kapj , és itt oltalomra találsz ,
Hisz szeretnek , lásd és érezd a szíveddel ezt a nagy csodát !
Félve nyitom ki a szemem , hát ez számomra is hihetetlen !
Ahogy körül nézek , minden kis állat felém fordul hirtelen .
Olyan ez mint egy álom , van itt nyúl , medve , sün , szarvas ,
Az erdő királya az oroszlán , tigris , róka , őzike , és a Farkas !
Ugye Földanyám , ez mégis csak egy álom ?
Szólni akarok , de nem jön hang a számon !
Megindul felém egy nagy szürke farkas , szemében ül a bánat ,
Ahogy megáll felettem , méltósággal , de szeme égő vággyal
tekint rám . Mintha ismerném , lefekszik mellém és megérint ,
Fejem ölébe húzza , majd szorosan átölel és némán rám tekint .
Felemelem a fejem , felülnék , de ez nem megy már látom,
Próbálkozom nagy lendületből , egy , kettő , háááááááárom
Körül nézek talán már utoljára s látom a csillogó szemeket
Ennyi kicsi és nagy állat , jó lelkűek , árasztják a szeretetet!
Ezen gondolat menettel hanyatlok le vissza a Farkasom ölébe ,
A természet sem győzhet , örök mindennel a halállal szembe !
Még egy utolsó pillantás , hogy a szeretet itt legyen velem ,
Még egy utolsó sóhaj és lágyan végigszóróm a szeretetem!
Halk suttogás még szó foszlányok , abból már nem sokat értek ,
Földanya ! Földanya ! Mi ez ? Mi történt ? Ugye nem halt meg ?
Egyre halkabban hallom , csendben , szeretettel állatok körében ...
Nem , Ő nem halt meg , csak megpihent a Farkasa lágy ölében...
Örökre …
Csillag M. Gyöngyi verse Mindenjog fentartva !
Budapest .2019. 01.25.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése