Némán egyedűl...


Némán egyedül...

Némán egyedül járok a hideg sírok körül ,
Fel - fel jönnek a képek a fejemben belül .
Mennyi - mennyi szerettem pihen itt ...
A jó isten nem nézett senkit , csak vitt !

Nincs nékem már senkim , akit így szerethettem ,
Nincs jó apám mellettem , a párom is eltemettem
Egyedül járok , ohh ezen a földön most már ,
Szívem sajog , a lelkem sír nincs ki hazavár

Némán egyedül Járok már a temetőbe ,
Fájó lelkem burkolom az emlékeimbe .
Számomra megszűnt a boldogság létezni ,
Nincs már senkim , csak Rátok emlékezni

Hiszem a mennyországban nem fáj semmi ,
Hiszem hogy így is boldogan fogtok létezni ,
Talán nem is sokára , egyszer véget ér az én utam ,
Találkozunk ott fent akkor nevetünk felszabadultan !

Saját szerzemény .
2019 Január 11.
Szerzői jogok fenntartva .



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Mint homokszemek...

Azt hittem más lesz…